Joó Gyöngyi:
Egy játék óra tervezése testnevelés órán alsó tagozatosok részére


A „homo ludens”, a „játszó ember” ott rejlik mindannyiunkban, s különösképpen a 6-tól 10 éves korosztályban, melynek igen nagy a mozgás és játék igénye.

Nagyon nagy gondot kell fordítania minden alsó tagozatos nevelőnek arra, hogy a tanulók az egésznapi iskola padban eltöltött idő közben, ne csak a szünetekben mozoghassanak, hanem a testnevelés órákon is, ahol valóban a testi nevelés valósul meg. Szeretnék hozzájárulni ezzel az írásommal - sok-sok kisgyermek testi egészségét védve – tanító kollegáim áldozatos munkájához és egy kész sémát adni számukra a mindennapjaikhoz, hogy bátran éljenek a játékos képességfejlesztéssel ebben a korban.

Nem annyira a fizikai erő, gyorsaság, állóképesség vagy ügyesség és hajlékonyság növelése lenne a cél, hanem a mozgás megszerettetése és öröme. Annak elérése, hogy a gyermekek maradéktalanul boldogan nézzenek a következő óra kihívásai elé. Jó lenne, ha nem a kudarc élményével távoznának azok a gyerekek a tornateremből, akik túlsúlyuk miatt képtelenek voltak egy gyorsaságukat növelő feladatot végrehajtani.

A pedagógus számára egyéb más „nyereségek” is képződnek egy – egy játék óra során. Például jobban megismerheti tanulóit egészen más oldalukról. A játékok helyes megválasztásával nemcsak az osztályközösséget formálhatja kedvezően, hanem a csapatjátékok során a „mi” tudat növelése, a csapatszellem kialakítása adódik kézzelfoghatóan. A „fairplay” szabályának betartatása is előtérbe kerülhet a játékok során és következetesen alkalmazva meghozza a gyerekek későbbi életében, emberi kapcsolataikban annak gyümölcsét.

Minden testnevelés óra természetes része a játék, mely tág időhatárok között mozoghat, de legalább az óra utolsó 5-10 percét kell, hogy jellemezze. Ekkor feloldást és derűt hoz magával, pszichésen nagy hasznot hajtva minden résztvevő számára. A játék tehát nem lehet szankcionálási eszköz a tanár kezében, nem jutalom vagy kegy a tanár részéről, hanem az óra szerves és szükséges része, melyet az igazán jó nevelő betervez minden órájába.

Mikor tervezzek játék órát ?

Javaslom, hogy kisiskolásoknál minél gyakrabban legyen, de két hetente minimum egy játékos képességfejlesztő óra kerüljön be a tanmenetbe. Ez lehet egyszerű játékokra épített (szerek nélküli) vagy más alkalmakkor különböző szerek (babzsák, gumilabda, karika, szalag vagy ugrókötél) felhasználásával felépített óra is. Arra minden esetben vigyázzunk, hogy túl sok szert egyszerre ne alkalmazzunk, inkább egy – két szert változatos formában, így jobban eleget teszünk a sokoldalú fejlesztésnek. (Ennek bőséges szakirodalma Pásztory Attila – Rákos Etelka: SPORTJÁTÉKOK I. - Iskolai és népi játékok - című könyvében található.)

Hogyan épüljön fel egy játékos képességfejlesztő óra?

A bemelegítés itt is un. keringés fokozással kell kezdődjön, amire kiválóan alkalmasak a fogó játékok és annak változatai. Az a tapasztalatom, hogy szereti és élvezettel játssza ez a korosztály. Két három fogó játék elegendő, így az első 8-10 perc megteszi hatását.

Ezután – még a bemelegítés részeként – érdemes sor- és váltóversengésekkel folytatni a törzsizomzat bemelegítését.

Sorversenyekhez javaslom: - a láncfutást, amikor a tanulók egymás kezét fogva futnak,

- a százlábút, amikor terpeszállásban egyik kezet előre, a másikat a saját láb között hátra adva kell elszakadás nélkül futni a megadott távon,

- a vonatozást, amely páros vállfogással futás,

- a szökdelő oszlopokat, ahol páros lábon vagy egy lábon szökdelve úgy, hogy mindenki a saját azonos oldali bokáját fogja,

- és a lavina futást, amikor az első tanuló kifutása után már ketten majd hárman és a stb. futnak ki a magadott távolságra. (Vigyázat! Nagy a helyigénye és a legelsőktől jó állóképességet követel!)

Szakmódszertani megjegyzés a váltóversenyekhez:

Váltóversenyeken az utánzó mozgások javasolt sorrendje: (nehézségi fokok szerint)

Haladjunk mindig a könnyebbről a nehezebb felé, az egyszerűbbről az összetettebb felé!

- négykézláb futás, kéz-láb mozgásának összehangolása

- mackó járás, amikor azonos oldali bokafogással kell haladni,

- nyuszi ugrás, páros kézzel előre fogással a talajon guggoló támaszban szökdelés folyamatosan,

- sánta róka járás, egyik lábát hajlítva, később már nyújtva tartja és így halad előre

- pók járás, előrehaladással hátsó fekvőtámasz helyzetében

- rák mászás, hátrafelé haladva hátsó fekvőtámasz helyzetében,

- fókamászás, fekvőtámasz helyzetében csak kézen, támlázva kell haladni,

- béka ügetés, guggoló állásból guggoló állásba való szökdeléssel halad

- törpe járás, guggolásban járás csípőre tartással.

Javaslat:

Nem kell minden alkalommal minden mozgást végig venni, de érdemes sokszor végeztetni és változatos formában, például babzsákkal vagy különböző méretű gumilabdával, mellyel kiválóan lehet fejleszteni ennek a korosztálynak a monotónia tűrését és mozgáskoordinációját.

Tulajdonképpen ez az óra legértékesebb része, ez adja a játékos képességfejlesztés nagy részét. A tanulók szinte „észrevétlen”, de sokat dolgoznak, mialatt sokat is fejlődnek.

( időtartam: 15-20 perc legyen)

Az óra hátralévő idejében választhatunk egy hosszabb lélegzetű, esetleg a számukra kedves játékok közül, ami a tanulók életkori sajátosságának megfelel. (ld: Irod. )

Itt szeretnék egy nagyon egyszerű játékot közzé tenni. Ennek a korosztálynak kedvelt játéka a szerepjáték. Ehhez kapcsolódóan a játék neve: „vírusos”, de hallottam már gyerekektől a „kórházas” elnevezést is. Szerigénye minimális. (2 db tornaszőnyeg, 2 vagy 4 db kék szalag, 1 db piros szalag.)

A játék menete a következő: piros szalaggal megjelöljük az önként jelentkező „vírust”, aki a menekülőket érintésével „megfertőzi” és így azok betegek lesznek. A kék szalagos „doktorok” feladata, hogy a törökülésben lévő beteget minél hamarabb a szőnyegekre, azaz a „kórházba” szállítsák. (Érdemes a hord módot előre javasolni, például turistafogást!) A szőnyegre elhelyezve a „beteg” azonnal meggyógyul, így visszaállhat a játékba. Az győz, akit a „vírus” (a fogó ) egyszer sem érintett meg. Egy perc eltelte után érdemes a szereplőket cserélni, mert a játék igen intenzív és a fogó elfáradhat. (időtartam: 5-10 perc lehet)

Figyelembe kell venni, hogy túl nagy súlykülönbség ne legyen a tanulók között.

Az óra befejező részében a szervezet lecsendesítése a cél. Erre olyan játékot válasszunk, amely nem igényel nagy intenzitást és időtartama 3-5 perc. (pl: fészek fogó, üsd a harmadikat stb.-ld. Irod.) Nagyon fontos, hogy minden egyes versenyt és játékot akkor és ott értékeljünk, amikor annak éppen vége van. Szakmódszertanilag helytelen és a gyerekek pszichés érzete is rossz, ha az óra értékelése egybe csúszik a játék értékelésével. Ha tehetjük kerüljük el ezt a hibát.

Ezzel az írással szeretném arra biztatni a kollegákat, hogy bátran éljenek a játékos képességfejlesztés lehetőségével, még akkor is, ha tornatermi lehetőségük vagy szer adottságuk csekély. A befektetett munka a gyerekek örömtől sugárzó arcában jelez vissza minden pedagógus számára.