acting out

Acting out * tulajdonképpen 'kicselekvés'. A kifejezés értelme, hogy az egyén a feszültségeit cselekvésben vezeti le. Legjellemzõbb megnyilvánulási formái az ablak ököllel való beverése vagy a saját alkar elmetszése stb.

addikt-problémák

Addictio * 'hozzászokás'. Addikt-problémákon a szenvedélyproblémákat értjük, azt, ha valaki függõségbe kerül valamilyen kémiai szerrel (nikotinnal, alkohollal, droggal stb.).

agressziókezelés

A pszichológiában agressziókezelésen az ember agresszív feszültségeinek levezetésére használt domináns csatornákat értik. Ha például felbosszantanak valakit, az vagy összetör egy poharat, vagy megiszik egy pohár sört. (Vö. acting out).

animisztikus

Az animizmusra (lásd ott) emlékeztetõ, az animizmushoz hasonló.

animizmus

Az az elképzelés, mely szerint minden tárgynak megvan a maga lelke, szelleme. A természeti népek például így személyesítették meg a természet erõit és jelenségeit.

áttétel (indulatáttétel)

A pszichoanalitikus terápiában használt alapfogalom. Lényege, hogy az analízisben lévõ kliens a terapeuta segítségével átéli azokat az érzelmeket és indulatokat, melyeket a freudi elmélet szerint kisgyermekkorában élt át saját szüleivel kapcsolatban. Az, hogy a terapeuta elfogadja a szóban forgó indulatokat, a kliens számára katartikus élményt jelent.

attitûdvizsgálat

Attitûd * 'beállítódás'. Az attitûdvizsgálatok során a szociálpszichológiában azt elemzik, hogy egy adott egyén vagy csoport hogyan viszonyul egy adott jelenséghez.

elhárítómechanizmus(ok)

A fogalom a percepciós torzításnál (lásd ott) tágabb értelemben használatos. Míg a percepciós torzítás "passzív", addig az elhárítómechanizmusok alkalmazásakor az egyén különféle lelki eszközöket aktívan használ abból a célból, hogy saját maga vélt vagy valós identitását megvédje. [Lásd még: identitás(zavar).]

entrópianövelõ tényezõ

Entrópianövelõ tényezõn ebben a kontextusban az értendõ, hogy ha egy csoportülést követõen a személyzet különféle képzettségû és beállítódású tagjai egy adott jelenséget csupán saját képzettségük és beállítódásuk szerint értékelnek, akkor maga a megbeszélés a meg nem értés következtében kudarcra van ítélve.

fokális konfliktus

Csoportpszichoterápiás modell. Értelmezési keretében minden egyes csoporttörténést egy központi emberi alapkonfliktusra vezetnek vissza.

hasítás

Az én elárítómechanizmusának egyik formája. Vö. elhárítómechanizmus(ok).

homeosztatikus igény(ek)

Mint sok pszichológiai fogalom, ez is más tudományágból (az élettanból) származik. A homeosztázis az élõ szervezeteknek a változó külsõ és belsõ körülményekhez való alkalmazkodóképessége, amely viszonylagos biológiai állandóságukat biztosítja. Homeosztatikus igényeken a pszichológiában az állandóságra való törekvést értik.

identitás(zavar)

Idenditáson a pszichológiában az ember önmagával való azonosságtudatát értik. Ennek vannak kitüntetett részei, mint például a nem. Az identitászavar az ember önmagával való azonosságtudatának zavara. Például a homoszexualitást nemi identitászavarként lehet értelmezni.

intrauterin lét

A méhen belüli élet.

kasztráció

Kasztráció * 'ivartalanítás'. Vö. kasztrációs szorongás.

kasztrációs szorongás

Freudi fogalom. Az Ödipusz--komplexushoz (lásd: Ödipusz--konfliktus) kapcsolódik. A kasztrációs szorongás kifejezés arra utal, hogy a gyermeknek, miközben az ellentétes nemû szülõ kizárólagos szeretetét igényli, olyan késztetései keletkeznek, melyek az azonos nemû szülõ eltávolítására irányulnak. A gyermek az azonos nemû szülõ részérõl mintegy büntetésként és retorzióképpen azt az elementáris fenyegetést éli át, hogy az megfosztja a nemétõl. A folyamat maga tudattalan.

kollektív regresszió

Lásd regresszív fázis

koterapeuta

A nagycsoportoknál kettõs vezetés érvényesül, de nem szimmetrikusan. A koterapeuta feladata a csoportvezetõ (terapeuta) munkájának minden lehetséges eszközzel való segítése.

kreatív potenciál

A regressziót (vö. regresszív fázis) a pszichológiában általában negatív, tehát az egyénre nézve káros folyamatként értékelik. Csak kevesen figyeltek fel e lélektani állapot megújító potenciáljára. Minthogy a lélektani krízisek kimenetelének egy bizonyos százaléka az egyén számára katartikus élménnyel jár, s ezt követõen az addigi szinthez képest lényegesen magasabban tud teljesíteni, maga a regresszív fázis egy csoporton belül is magában rejthet korábban nem sejtett lehetõségeket.

megértési referencia

Egy közös, elméleti és tapasztalati úton szerzett alap, mely megfelelõ kiindulópontul szolgál egy konstruktív megbeszéléshez.

narcisztikus igény(ek)

A nárcizmus a mitológiából kölcsönvett, pszichoanalízissel kapcsolatos fogalom. Azt értjük rajta, hogy a személy kórosan "szereti" önmagát mindennekfölött, és ha környezetébõl nem nyer igazolást elképzeléseire, kóros reakciókat produkál az elmezavarral bezárólag.

nozológiaspecifikus

Nozológián a pszichiátriának azt az irányzatát értjük, mely a különféle tünettani csoportokat pusztán leíró módon közelíti meg, és nem fordít figyelmet a jelenségek okaira. Nozológiaspecifikus: csak nozológiai szempontokat figyelembe vevõ.

open door

Open door * 'nyitott ajtó'. Az open door rendszerû pszichiátriai osztályok szakítanak a hagyományos "rácsos", zárt rendszerû mûködési modellel. A betegek benntartása kizárólag az emberi kapcsolatokon múlik.

Ödipusz--konfliktus

Freudi alapfogalom. (Sigmund Freud: 1856-1939.) Lényege a következõ. A gyermek az ellentétes nemû szülõ szeretetét kizárólagosan igényli, s ennek elérése érdekében az azonos nemû szülõ irányában gyilkos indulatokat támaszt. Freud egyébként a kisgyermek fejlõdési stádiumait öt szakaszra osztja: az orális (kielégülés a szopás, evés stb.), az anális (a széklet kiengedése és visszatartása okoz számára örömet), a fallikus (az örömszerzést a nemi szervekkel kapcsolatos manipulációk okozzák), az ödipális és a latencia korszakaira. A latencia (lappangási idõszak) lényege, hogy a kisgyermeknek az ellentétes nemû szülõ iránt érzett szexuális és kizárólagos szeretetigénye elfojtás alá kerül, éspedig az azonos nemû szülõ részérõl kiinduló megsemmisítõ retorziótól való félelem miatt.

öndefiniciós kényszer

Az ember kényszerigénye saját maga meghatározására a másokkal való kontexusban.

önmegismerõ tréning(ek)

Napjainkban gomba módra szaporodnak a különféle, személyiségfejlesztést célzó tréningek. Ezeket általában jelentõs pénzért szervezik, s az úgynevezett trénerek képzettsége sokszor nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Ezt a fogalmat önismereti tréningként használják a szakmában Magyarországon.

percepciós torzítás

A freudi filozófiával kapcsolatos fogalom. Az "én" egyik védekezõmechanizmusa, mely az érzékelés valóságát meghamisítja, éspedig úgy, hogy az "én" számára elviselhetõ külsõ körülményeket hoz létre. (Azért nem veszek észre valamit, mert azt a személyemre nézve veszélyesnek, sértõnek érzem.)

"post mortem"

"Post mortem" * tulajdonképpen 'halál után'. A csoportpszichoterápiában azt értjük rajta, hogy a csoporton résztvevõ személyzet megbeszéli, értékeli és értelmezi a csoporton elhangzottakat, származzanak azok akár a kliensektõl, akár a személyzettõl.

pszichoanalitikus tárgykapcsolat-elmélet

Az egyik legbonyolultabb, a neofreudizmushoz kapcsolódó elmélet, mely a kora gyermekkori személyközi kapcsolatokra utal. A pszichoanalízisben tárgyon nemcsak a köznapi értelemben vett tárgyakat értik (bár azokat is), hanem minden, a szubjektumon kívül álló objektumot. (Ez lehet a kisgyermek anyja, apja, babája vagy zsebkendõje, amivel alszik.)

pszichopatalógiai állapot

Pszichopatalógián a pszichiátriában a különféle elmeállapotok tünettani megnyilvánulásának részletes leírását értik.

pszichoterápiás paradigma

Itt a különféle pszichoterápiás technikák közös jellemzõit jelenti, melyek minden egyes technikában megtalálhatók, és azok hatékonyságának alapját képezik.

pszichotikus munkamód

Bár a pszichiátriában közismert fogalomról van szó, itt jellegzetesen "szigetvári" értelmezést kell hozzárendelni. A nagycsoportot követõ megbeszélések során (vö. post mortem) gyakran elhangzott kifejezés, melyen többnyire az értendõ, hogy ha az egyén egy adott jelenséghez az általánosan elfogadottól lényegesen eltérõ módon viszonyul, akkor a konkrétan elhangzott szavakon túl olyan információkat is közöl, melyek egyébként nem lennének átadhatók. Ha valaki közléseiben úgynevezett pszichotikus munkamódszert használ, az így jár el. Ez a módszer természetesen nem tudatosan alkalmazott kommunikációs stratégia, minthogy a pszichotikus munkamód az úgynevezett elmebetegek kommunikációs stratégiája.

pszichózis

Pszichózison azt az aktuális állapotot értjük, amikor valaki elmezavarban szenved, függetlenül attól, hogy az milyen pszichiátriai betegségbõl, vagy pszichológiai állapotból származik.

regresszív fázis

A regresszió a freudi pszichológiával kapcsolatos, tulajdonképpen az egyénre vonatkozó fogalom, mely az "én"-nek egy alacsonyabb fejlõdési fázisra való visszatérésére utal. Regresszív fázison * a csoportot egy embernek tekintve * az egész csoportnak egy általa már meghaladott fázisból egy korábbira való visszaesését értjük a csoportülések során. (Vö. kreatív potenciál.)

rejtett agresszió

Az egyén agresszív késztetéseit burkolt, kerülõ és "alattomos" módon fejezi ki.

self

A laikus számára nehezen definiálható fogalom. Nemcsak minden ember alapvetõ élményét, hogy tudniillik én vagyok én, foglalja magában, hanem az ehhez kapcsolódó, erre rakódó lélektani eszközöket (például hogy milyen elhárítómechanizmusokal rendelkezünk). Lásd még: selffejlõdés, elhárítómechanizmus(ok).

selffejlõdés

Humanisztikus pszichológiai irányzatokhoz kapcsolódó fogalom. Lényege az az optimista beállítódás, hogy az "én"-nel kapcsolatos különféle lélektani eszközök fejlõdésképesek, így például az "én"-védõ mechanizmusok is egyre magasabb szintekre tudnak eljutni.

selfpszichológia

Egyre elterjedtebb pszichológiai irányzat. Abból indul ki, hogy a lelki mûködés zavarainak alapjait a selfélmény zavaraiban kell keresni, melyek a személyiségfejlõdés korábbi szakaszaiból erednek. Lásd még selffejlõdés, self.

személyközi kontroll

A S. Freud, C. G. Jung (1875 * 1961), A. Adler (1870 * 1937) szellemi triász tagjai közül inkább az utóbbi elméletével kapcsolatos fogalom, mely a késõbbiekben számos pszichológiai irányzatnak szolgált alapjául. Adler elméletének lényege, hogy az ember számára az örömforrást az "uralkodni vágyás" és a "vezettetni vágyás" jelenti. A személyközi kontroll kifejezés az uralkodni vágyás elsõdlegességére utal, tehát arra, hogy az emberek nagy többsége számára a legfõbb örömforrást ennek az igénynek a kielégítése jelenti.