Forgács Tamás

1983-ban végzett a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar–német–magyar nyelvtörténet szakán. 1983 óta dolgozik a József Attila Tudományegyetem, majd a Szegedi Tudományegyetem BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékén, 1996 óta egyetemi docens, jelenleg a magyar intézet vezetője. 1985-ben szerezte meg az egyetemi doktori címet. 1988 és 1993 között a göttingeni Georg-August-Universität Finnugor szemináriumában dolgozott mint magyar lektor. 1995-ben szerezte meg a nyelvtudomány kandidátusa fokozatot. Kutatási területei közé tartozik a nyelvi változás kérdésköre, a magyar nyelvtörténet, a valenciaelmélet és az igenemek kérdésköre, valamint a frazeológia. A két utóbbi témakörben könyvei is jelentek meg: az egyik a valenciaelmélet nyelvtörténeti alkalmazásának elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyaló monográfia, a másik egy a magyar lexikológiában új típusú szólás- és közmondásszótár (FKFP-pályázat keretében készült). OTKA-pályázat támogatásával egy német nyelvű magyar nyelvtant is írt, amely a bécsi Edition Praesens kiadónál jelent meg 2001-ben. 1998-tól 2002-ig Széchenyi professzori ösztöndíjas, 2003-tól Széchenyi István ösztöndíjas.