TARTALOMJEGYZÉK
 

1. BEVEZETÉS 2
2. A SZLENG JELENSÉGE 4
2. 1. A SZLENG BEMUTATÁSA ÉS MEGHATÁROZÁSA 4
2. 2. A KÁBÍTÓSZERES SZUBKULTÚRÁK SZLENGJE 8
2. 2. 1. Nyelvi csoport - csoportnyelv? 8
2. 2. 2. A droghasználók nyelvi csoportja 10
3. A MAGYARORSZÁGI DROGSZLENG NYELVI SAJÁTSÁGAI 12
3. 1. A DROGSZLENG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE 13
3. 2. AZ EGYES KÁBÍTÓSZEREK HASZNÁLATÁHOZ FÛZÕDÕ SAJÁTOS NYELVHASZNÁLAT 15
4. A MAGYARORSZÁGI DROGSZLENG SZÓALKOTÁSMÓDJAI 17
4. 1. KÜLSÕ SZÓALKOTÁS 18
4. 1. 1. Idegen kifejezések átvétele 18
4. 1. 2. Átvételek az orvosi vagy kémiai szaknyelvbõl 19
4. 1. 3. Köznyelvi szavak átvétele 20
4. 1. 4. Elavult, régies szavak átvétele 20
4. 2. JELENTÉSBELI SZÓALKOTÁS 20
4. 2. 1. Névátvitel 21
4. 2. 1. 1. Hasonlóságon alapuló névátvitel 21
4. 2. 1. 2. Érintkezésen alapuló névátvitel 21
4. 2. 2. Jelentésátvitel 22
4. 2. 2. 1. Hangalakon alapuló jelentésátvitel 22
4. 2. 2. 2. Érintkezésen alapuló jelentésátvitel 22
4. 2. 2. 2. 1. Jelentésszûkülés 22
4. 2. 2. 2. 2. Jelentésbõvülés 24
4. 3. ALAKI SZÓALKOTÁS 24
4. 3. 1. Szóösszetétel 24
4. 3. 2. Szóképzés 25
4. 3. 2. 1. Igeképzõk 26
4. 3. 2. 2. Névszóképzõk 26
4. 4. RITKÁBB SZÓALKOTÁSI MÓDOK 28
4. 4. 1. Mozaikszó-alkotás 28
4. 4. 2. Rövidülés 28
4. 4. 3. Szóvegyülés 28
4. 5. SZÓSZERKEZETI EGYSÉGEK, ÁLLANDÓ KIFEJEZÉSEK 29
5. ÖSSZEGZÉS 29
6. SZÓ- ÉS KIFEJEZÉSGYÛJTEMÉNY 31
IRODALOM 56

1. BEVEZETÉS

Carl Sandburg amerikai költõtõl vett idézet jól szemlélteti dolgozatom témáját, mely a magyarországi kábítószer-fogyasztók szlengjének szóalkotásmódjával foglalkozik.
Kiválasztásánál több szempont is vezérelt. Hazánkban egyre inkább elterjedõ kábítószer-kereskedelem, droghasználat társadalmunkban fontos szerepet kap. Számos közelmúltban megjelent könyv, tanulmány igazolja e tényt, melyek orvosi, szociológiai, pszichológiai, jogi és más szempontokból próbálják e problémát feltárni.
Témával való ismerkedésem során elvétve ráakadtam egy-két szlengszójegyzékre is, melyek kábító hatású szerek elnevezéseibõl adtak ízelítõt. Ötletességük, játékos hangzásuk rögtön megragadott, és hamarosan felmerült bennem az a kérdés is, vajon hogy keletkeznek, milyen utat járnak végig ezek a kifejezési formák.
A példák rámutattak arra, hogy az érzelmek nagy szerepet játszanak. Az elsõ filozófiai lépést WUNDT tette meg a nyelv érzelmi elemeinek vizsgálatához. Ma már közhelynek számító megállapítása, miszerint *a hangcsoport és a vele asszociált jelentés  nem meríti ki a szónak a *lelki* tartalmát* ( ZOLNAI 1957. 8. ), számos jelentéstani kutatás kiindulópontja lett.
Munkám során PICK Imre tanulmányai, és FAZEKAS Erzsébet, JÓZSA Barbara dolgozatai nyújtottak támpontot. Valószínûleg létezik még számos kézirat e témával kapcsolatban és a külföldi szakirodalmak is szolgálnak még felfedezetlen információkkal.

Dolgozatomban leginkább a nyelvészeti megközelítés került elõtérbe, (hiszen alapvetõ témája a szóalkotás vizsgálata ebben a nyelvi környezetben) ezért sem tartottam fontosnak, hogy a különbözõ kábítószerekkel és hatásukkal behatóbban foglalkozzam.
Vizsgálataim során a következõ kérdésekre kerestem a választ: mennyiben különbözik a szleng szóalkotásmódja a köznyelvétõl, mely kategóriákra súlypontozódik a kábítószer-használók szóalkotásmódja, ez miben nyilvánul meg, (van-e társadalmi - környezeti elõzménye). Mivel a szóképzés amúgy is óriási területet ölel fel a szóalkotásmódokon belül, részletesebb vizsgálata során megfigyeltem, mennyiben különbözik a szleng szóképzése a köznyelvitõl (ha fellelhetõ), milyen képzõket használ szívesebben és miért a szlenget beszélõ ember, továbbá mennyire ragaszkodik a már meglévõ képzõkhöz, és mennyire jellemzõ e szlengtípusra az új képzõk alkotása.
Kutatásaimhoz JÓZSA Barbara szógyûjteménye szolgált alapul, mely az 1994-95-ös években felkutatott droghasználattal kapcsolatos szlengszavakról adott képet.  Ezt bõvítettem ki az általam gyûjtött adatokkal, információkkal, melyekhez az 1998 õszétõl 1999 márciusáig tartó zalaegerszegi felmérésem során jutottam. Itt a személyes elbeszélgetés módszerét választottam, hiszen így alkalmam adódott olyan információk megszerzésére is, melyek egy kérdõíves módszer mellett nem kerültek volna a felszínre.
      Következtetéseimet tapasztalati úton, konkrét adatokból vontam le. A szóalkotásmódok vizsgálatánál a kategóriák felállításában KIS csoportosításához igazodtam, de csak azokat a kategóriákat emeltem ki, melyekre a gyûjtött szavak és kifejezések között példákat találtam (vö. KIS 1991. 25-33. ).

Ha a drogokat jogi alapon osztjuk fel, beszélhetünk legitim (alkohol, koffein, nikotin, gyógyszerek) és illegitim (például hasis, heroin, kokain) szerekrõl.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a legitim szereket alkalmazók nyelvhasználatával nem foglalkoztam, valamint a psychotrop hatású pótszerek (mint ragasztók, hígítók, festékoldó szerek) használóinak nyelvi kifejezésmódjával sem. (Magyarországon a *keményebb* szerek elterjedésével egyre elenyészõbb lesz számuk.)

Dolgozatom felépítése a következõ: Elõször a szleng mint nyelvi jelenség mibenlétét jártam körül, majd a kábítószer-fogyasztók szlengjét igyekeztem bemutatni ( rávilágítva arra a problémára is, hogy e szlengtípus tekinthetõ-e csoportnyelvnek, vagy sem ). Majd a kábítószeres szleng nyelvi jellemzõit és szóalkotásmódjait részleteztem. Dolgozatom végére szó- és kifejezés-gyûjtemény került, melyet JÓZSA Barbara szlenggyûjteménye tartalmaz az általam kiegészített adatokkal.
 

2. A SZLENG JELENSÉGE

2. 1. A szleng bemutatása és meghatározása

A magyar szakirodalomban a szleng mint nyelvészeti mûszó meglehetõsen késõn látott napvilágot. Megjelenését PÉTER Mihály 1980-ban írt "Szleng és költõi nyelvhasználat" címû cikkétõl számíthatjuk.
Ekkor tûnt fel a magyar nyelvtudományban elõször, és találkozni is csak elvétve találkozhattunk addig olyan tanulmánnyal, amely a maga teljességében igyekezett bemutatni a szlenget. A nyelvészek csak ekkor kezdték legálisan kutatni e nyelvi jelenséget és ettõl az idõtõl számítható az intenzívebb szlengkutatás is Magyarországon.
Magát a szleng terminust csak mintegy két évtizede vezették be PÉTER Mihály, a magyar szlengkutatás úttörõje javaslatára. Az eddigi feltételezésekkel ellentétben õ jelentette ki elõször, hogy a szleng mint fogalom nem azonos az argó, zsargon kifejezésekkel, sem a jassznyelvvel és a nagyvárosi vagy pesti nyelvvel sem. Használata sem földrajzi, sem társadalmi rétegek szerint nem meghatározható (PÉTER 1980. 273-274).

Ekkor azonban a szleng már nem számított az új nyelvi jelenségek közé.
BÁRCZI Géza már 1932-ben, "A pesti nyelv" címû tanulmányában felhívta egy "különös nyelvre" a figyelmet, amelynek nyelvtani rendszere azonos a köznyelvével, szókincse azonban nagyon eltérõ. Akkor még úgy tûnt, hogy az alsóbb társadalmi réteg termeli ezeket a "különös" szavakat és más rétegbe is átjuthatnak. Ezenkívül hangsúlyozta, hogy erre a jelenségre az argo meghatározás nem egészen pontos és már " argotval átitatott köznyelvrõl" beszélt (vö. BÁRCZI 1932. 228-242.)
Az 1945 utáni idõszakban a "különös nyelv" jelenségét nyelvi devianciával, kutatását pedig nyelvészi devianciával hozták összefüggésbe. E vélemény visszavezethetõ mind politikai, ideológiai, mind szakmai, közelebbrõl nyelvmûvelési kérdésekre: miszerint a szleng csak a fiatalság helytelen nyelvhasználatának illusztrálására szolgált. Így rangsorolták is rögtön a nyelvmûvelés érdekeltségi körébe, méghozzá kifejezetten károsnak ítélt jelenségként számon tartva. A hazai nyelvészek ilyen és ehhez hasonló elutasító magatartása még sokáig megmaradt, de a szleng mégis éberen tartotta figyelmüket, ha máshogy nem is: szókincse színességével, változatosságával. Így már nem lehetett nem tudomást venni a szleng létezésérõl.
Napjainkra a szlengrõl vallott "hátrányos megkülönböztetés" nézete kezd háttérbe szorulni és egyre inkább elõtérbe kerül a szleng mint szociolingvisztikai probléma, és hangsúlyt kap a nyelv életében betöltött szerepe is (vö. KIS 1997. 239.).
 

A szleng mibenlétének meghatározása koránt sem egyszerû dolog. Számos kísérlet igazolja, hogy ez mind a mai napig igen nehéz feladatnak bizonyul. A szlengkutatás tulajdonképpen még gyerekcipõben jár még.
Több ezerre tehetõ a szlengrõl íródott tanulmányok száma a világon, de egy idõ után a kutató kénytelen egyetérteni PENTTINEN vélekedésével, aki szerint a szlenget "mindenki ismeri, de senki sem tudja meghatározni" (KIS 1994.). KÖVECSES Zoltán szavait idézve: "mindenki tud példát mondani a szlengre, de meghatározásaink mégis nagymértékben eltérnek egymástól "(KÖVECSES 1997. 7.; vö. KIS 1992. 341.).

A vizsgálathoz azonban egy közös viszonyítási alap e téren elengedhetetlen. Így az Értelmezõ Kéziszótár meghatározásán túl, mely a "nagyvárosi zsargon, argó" kifejezéseket hozza (ÉrtKsz. 1980. 1298.), leginkább ORSZÁGH László definíciója közelíti meg a lehetõ legjobban a szleng jelenségét, mely szerint szleng alatt értjük "azokat a többnyire kérészéletû új szavakat vagy régi szavaknak azokat az új jelentésváltozatait, melyeket a hétköznapi élõbeszéd a tréfás hangulat keltése vagy a kifejezés színességének fokozása vagy az újszerûvel való játék öröme vagy a nyomaték kedvéért használ"(ORSZÁGH 1966. 316. vö. KIS 1991. 13.).
Egy általános felfogás szerint pedig a szleng köznyelvi jelenségként értékelhetõ csoportnyelv, egyfajta városi népnyelv, mely a köznyelvtõl csak szókincsében és kifejezéseiben tér el (KIS 1992. 341.).
Amivel azonban mindenki egyetért az azonosítás kérdésén túl, az az, mivel NEM lehet azonosítani a szlenget mint nyelvészeti jelenséget.
 A szleng nem tekinthetõ tolvajnyelvnek, – bármennyire is utódja – mert jóval szélesebb körben beszélik és nem feleltethetõ meg az ún. ifjúsági nyelvvel sem, hiszen a szleng egyik típusa.
 

Mint látjuk, a konkrét definíció, meghatározás még várat magára és a tapasztalat is alátámasztja, hogy nem jellemezhetjük a szlenget egyetlen fogalommal, vagy tulajdonsággal.
Valóban egy összetett nyelvi jelenség elõtt állunk.
 " Utazzuk körül a jelenséget, s ekként ismerkedjünk meg vele!" - hangzik KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE Emil módszere (KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE 1979. 107.).

Nyelvhasználati, nyelvészeti megközelítésnél a szleng kreativitása, változékonysága szembetûnõ. Szociológus szemmel csoportok által használt nyelvként nyújt érdekességet. Míg egy pszichológus az egyén elkülönülési vágyát, a kamaszkor lélektani sajátosságait, valamint a nyelvi relaxálás esetlegességét hangsúlyozza a szleng szó hallatán. Terminusalkotásnál ezek mind elengedhetetlen szempontok.
Magyarországon az 1980-as évektõl kiterjedt kutatások indultak; és egyre szaporodott azon tanulmányok száma, melyek a szlenget teljességében igyekeztek bemutatni. Így a szlengnek újabb és újabb karakterjegyei kerültek felszínre. Ma már bizton állíthatjuk, – KIS Tamás szavaival élve – "a szleng nyelvi univerzálé", amely "minden beszélt nyelvnek minden korszakában jelen van" (KIS 1997.  241.).
 Hiszen a szleng jellegzetesen szóbeli jelenség. Ezt igazolja az a kettõs tény is, - amely a történetiséget viszont megkérdõjelezheti - hogy írásban ritkán rögzítik, így írásos emlékei is csak elvétve kerülnek elõ; másrészt az - amely az eredetnek mégis hitelt ad -, hogy létrejöttének elengedhetetlen feltétele egy olyan beszélõközösség, amelynek tagjai napi intenzív beszédkapcsolatban állnak egymással. (Ezt már a kutatási területek felsorolása is sejtette.)
Ez pedig a régmúltban is alappillére volt az információcserének. Ugyanis ez utóbbi segédletével feltünedeztek a nyelvben bizonyos szlengjelenségek, és minél intenzívebb lett a beszédközösség tagjainak kommunikációja, annál gyakrabban fordultak elõ beszédünkben a szlengjelenségek is. A szleng használatához a hétköznapi társalgás nyelvére mint hordozóra alapvetõen szükség van, de korántsem tekinthetõ a szleng egységes szociolektusnak ( vö. KIS 1991. 11.).
KARTTUNEN nézeteit elfogadva KIS Tamás három fõ csoportot különböztet meg a szlengfajtákra: közszlenget, területi szlenget, és szakszlenget. A közszlengek " a nyelvet beszélõk számára általánosan ismert dolgokat, fogalmakat megnevezõ országszerte elterjedt szlengjelenségek összefoglaló neve, a területi szlengek érvényessége területileg korlátozott, a szakszlengek pedig foglalkozás, hobbi, érdeklõdés alapján tömörülõ csoportokban alakulnak ki, és szorosan kapcsolódnak az adott szakma szaknyelvéhez is"(KIS 1991. 10.).
Használóinak köre szociológialag könnyebben leírható, és homogenitása is nagyobb a szakmai azonosság következtében.

A hazai ismert szlengtípusok legtöbbje a szakszlengek közé tartozik. (Így a sportszleng, diáknyelv, katonai szleng, kábítószeresek szlengje stb. is). A nyelv természetébõl, területi differenciáltságából következik a területi szleng megléte. Így a közszleng és a területi szleng viszonya, mondhatni, megegyezik a köznyelv és a nyelvjárások viszonyával (KIS 1991. 10).
A fõbb típusok azonban csak elméletben különíthetõk el, a mindennapos nyelvhasználatban a különbözõ szlengváltozatok keveredve jelennek meg mind az egyén, mind a közösség nyelvében (KIS 1991. 10-11.).

A szleng jellemzését az is nehezíti, hogy szleng alatt két nyelvi jelenség is érthetõ: egyrészt a szleng mint szó- és kifejezéskészlet, másrészt mint nyelvhasználat, beszédmód. Az itt említett két jelenség egymással szoros összefüggésben van, de a leírhatóság érdekében mégis el kell õket különíteni. Akkor is, ha a vizsgálat során nem "izoláltan létezõ szavakkal kerülünk kapcsolatba, hanem szituációhoz kötõdõ nyelvhasználati, kommunikációs kóddal" (SZILÁGYI 1992. 431.).
Azt is szem elõtt kell tartanunk, hogy a szleng mint nyelvi magatartás tartalmaz már egy sajátos viselkedési formát, világszemléletet, gondolkodásmódot ( vö. VIDOR 1964.  69-78.).
Ezzel nagymértékben összefüggnek a szleng létrejöttének és használatának lehetséges indítékai is. PARTRIDGE vizsgálatán keresztül ERDÕS Gábor a következõ okora hívja fel a figyelmet: a játékosság, kreativitás mellett megemlíti az egyén elkülönülési vágyát is, de összetartozást is jelezhet és meghökkentésre vagy konkretizálásra való törekvést is (ERDÕS 1988. 144-145.). Ez nem csoda, hiszen a szlengben a beszélõ a dolgokat saját szemszögébõl nézi, egyfajta érzelmi szûrõn keresztül szemléli. Ez az erõs érzelem a szleng szavai és kifejezései emocionális színezetében nyilvánul meg (vö. KIS 1991. 12.).
A beszélõ a jelenségeket, megnevezett dolgokat erõs kritikával szemléli, így a szleng szókincse az emocionális töltés mellett általában lenézõ, lekicsinylõ stílusárnyalatot hordoz.
 

E jellemzõk ismeretében lehetõség nyílik arra, hogy a szleng nyelvi megjelenési formáit megvizsgáljuk, majd sajátos szóalkotási módjaival a következõ fejezetekben megismerkedjünk.
 

2. 2. A kábítószeres szubkultúrák szlengje

Mielõtt azonban a kábítószer-élvezõk szlengjének vizsgálatára áttérnék, szükségesnek tartom, hogy ezt a nyelvi jelenséget a csoportnyelvek felõl is megközelítsem. Hiszen a szlenget általában mint köznyelvi jelenségként értékelhetõ csoportnyelvet említik ( vö. KIS 1992. 341.). Mindehhez elengedhetetlen lépésnek tûnik magának a csoportnyelv kritériumainak tisztázása, valamint az, hogy tekinthetõk-e a kábítószer-fogyasztók nyelvhasználatuk alapján nyelvi csoportnak.

2. 2. 1. Nyelvi csoport - csoportnyelv?

SZATHMÁRY István 1961-ben megjelent A magyar stilisztika útja címû könyvében csoportnyelv jelenségének "valamely nyelv egyes társadalmi csoportokon, továbbá foglalkozási és tudományágakon belül kialakult és a köznyelvbõl csak szókincsének egy részében eltérõ változatát" nevezi ( SZATHMÁRY 1961. 425.; vö. RÓNAKY 1997. 9.).

Az imént említett meghatározás és az eddigi kutatások is rávilágítanak arra a tényre, hogy egy adott nyelvi csoport (vagy csoportnyelv) lényegét az adott emberi közösség nyelvi alapon való körülhatárolásával ragadhatjuk meg (vö. HAJDÚ 1980.  6-8.).
Kérdés azonban, hogy egy csoportnyelvet mennyiben lehet teljesen hermetikusan elkülöníteni akár a köznyelvtõl, akár egy másik, szintén a társadalomban jelenlévõ csoportnyelvtõl.
Vajon egy drogfüggõ zenész, aki éppen börtönbüntetését tölti, csak a kábítószer-fogyasztók nyelvhasználatával él? Nem valószínû.
Az emberek általában több nyelvi közegben is megfordulnak kommunikatív érintkezéseik során, melyek egyaránt hatást gyakorolnak nyelvi kifejezõképességeikre. Egy másik nyelvi közegbõl (köznyelvbõl, más nyelvi rétegbõl) hozott szó idõvel könnyen "meghonosodhat" egy adott nyelvi csoportban és részévé válhat nyelvhasználatuknak. Ez a folyamat egyszerûen a mindennapi nyelvi érintkezés velejárója.

Mégis a csoportnyelvek legjellemzõbb sajátossága, hogy "kifejleszt egy kisméretû különleges szókincset azoknak a tárgyaknak, (valamint részeiknek, velük végzett cselekvéseiknek stb.) a megnevezésére, amelyekkel az illetõ csoportban dolgoznak" vagy foglalkozásuk, életmódjuk során szükségszerûen kapcsolatba kerülnek (SZATHMÁRY 1961.  425-426. ; vö. RÓNAKY 1997. 9.)
A beszélt nyelv jellegzetessége, sajátosságai csoportot determináló szerepû. De a csoport is körülhatárolja a nyelvet a közösségre jellemzõ szóhasználatával, nyelvhasználatával. A nyelv és csoport tehát egymást kölcsönösen determináló jelenség.
 

Csoportnyelvek fontos kiindulópontja a köznyelv. A köznyelvhez való viszonyítás ill. (a köznyelvtõl való) eltérés szerepe a csoportnyelvek életében tagadhatatlan.
Ezen eltérések ugyanis kimutatható szabályszerûségeket teremtenek a nyelvi rendszer bármely területén (hangrendszer, szókincs, mondatszerkesztés stb.), melyek elkülönült nyelvi csoportokat feltételeznek (vö. HAJDÚ 1980.  8.).
A csoportnyelvek kutatásánál a szókincs kap elsõsorban fokozott figyelmet, hiszen a csoportra jellemzõ sajátos karakterjegyek, tárgyak, életmód, foglalkozás és azok elnevezései ezen a nyelvi területen realizálódnak leginkább, és térnek el egyben a megszokott köznyelvi jelölésektõl.
A szókincs dinamikusan változó mivolta, mondhatni, hatalmas feltérképezetlen területet hagy maga után alaki és jelentéstani szempontból (vö. HAJDÚ 1980. 35.).
A csoportnyelvek, melyek általánosított léte a nyelvhasználatból adódik, konkrét nyelvi anyagon kutathatók. Így lehetõség nyílik majd nyelvi megformálásuk révén általános vonások keresésére is (vö. HAJDÚ 1980. 14.).
 

2. 2. 2. A droghasználók nyelvi csoportja

Egy csoport sajátos nyelvváltozatának ismertetésekor nem szabad látókörön kívül helyezni azt a nyelvi, szociális és kulturális beszédhelyzetet sem, melyben maga a nyelvi jelenség kialakul, és amelynek részeként értelmet nyer.

A kábító hatású szerek használata általános vonásként jelenik meg a kábítószer-fogyasztók körében. Szubkultúrájukra sajátos nyelvhasználat jellemzõ, melyek idõvel a csoport ismertetõjegyeivé válnak (vö. PICK 1977.8:14.). Az elõzõekben leírtak alapján tehát nyelvüket a szleng egyik változatának tekinthetjük, és nevezhetjük csoportnyelvnek vagy szociolektusnak.
 

Szóhasználatuk a KARTTUNEN által megjelölt csoportok közül a szakszleng kritériumainak feleltethetõ meg. Noha sokrétûségük miatt a csoportok hobbi, foglalkozás alapján differenciálhatatlanok, használóik köre mégis szociológiailag behatárolható; ezzel egy sajátos beszédkultúra elkülönítésére adódik lehetõség (HAJDÚ 1980. 18-19.).
 

Mint beszélt nyelvi forma a kábítószeresek szlengje óriási feltáratlan területet jelent a kutatók számára. Ez mind a szókészlet és a kifejezések rendkívüli mozgékonyságának, változékonyságának tudható be, melyek létrejöttében jelentõs szerepet kap a szavak emocionális telítettsége ( ld. gazdag szinonimasor ).

A drogosok szlengjénél, mint minden más szlengtípusnál állandó mozgást, folyamatos változást észlelhetünk a szókincs rendszerében. A szakszlengekben kialakult szavak folyamatosan beáramlanak a közszlengbe, mely általános használata miatt kitûnõ terjedési közeget jelent a szavak, kifejezések számára. A közszleng így teret biztosít a szlengszavaknak, hogy más szakszlengekben, akár területi szlengekben is, vagy magában a köznyelvben szép számmal elõfordulhasson. A szlenget beszélõk nyelvhasználatuk során rengeteg szót, kifejezést vesznek át a köznyelvbõl is. E körmozgás következtében így csak teoretikus úton nyílik lehetõség a nyelvi rétegek elkülönítésére az egyén nyelvhasználatában.

Persze a jelentésváltozás a legtöbb esetben kiküszöbölhetetlen. A kábítószeresek nyelvhasználatában gyakran elõforduló spangli szót (eredetét tekintve német szó) egyaránt fellelhetjük manapság a közszlengben, de más szakszlengeknél is jelentkezett e szó használata (pl. katonai szleng, börtönszleng stb.). Jelentéstartalmát tekintve is változáson mehetnek keresztül ezek a szavak.
 Míg a kábítószer-élvezõk nyelvi környezetében kizárólag marihuánát vagy hasist tartalmazó cigarettát jelöl a fent említett szó, addig a börtön falai közé kényszerült emberek már egy kibõvített, általánosított tartalommal felruházott szóval asszociálnak rá, mondván: ez dohányáru.
 

 Drogoknak a kábítószerek fajtái minõsülnek. A kábítószerek tulajdonságaikat tekintve sokrétûek. A szlengszavak és a szlengben elõforduló kifejezések fõleg a kábító hatású anyagok elnevezéseire utalnak, valamint a használatukra vonatkozó kifejezéseket, vagy a droghasználat során kialakuló állapotot jelölik.
 Mindezeket figyelembe véve nem beszélhetünk általánosan a kábítószer-fogyasztók szlengjérõl, így ezen szlengtípuson belül is további differenciálásra van szükség (vö. JÓZSA 1995.  18.).
 De a kábítószer-élvezõk szlengjei módot adnak az együttes jellemzésre közös nyelvi vonásaik alapján. Ilyen karakterjegyek a végtelen szinonimaláncok, a szavak származékai, a kicsinyítõ képzõs, becézõ alakok, amelyek kialakulásánál nagy szerepet kap az érzelmi színezet.
 

 Továbbiakban szlengnek tekintem azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek kábítószer-fogyasztóktól származnak, körükben gyakran használatosak és így a drogélvezet folyamatához is kötõdnek. Vagyis az anyagok, tárgyak, állapotok elnevezéseit, és azok alakváltozásait (pl. heroin, hercsi, hercsó, HRN, hernyó, héra stb.).  Ezek a szavak más kontextusban orvosi szakszavakként is értelmezhetõek.
Nagy számban találunk köznyelvi és más nyelvi rétegbeli elemeket is a kábítószeresek szlengjének nyelvezetében. Ilyen szavak, kifejezések fõleg az anyagok használatát, vagy az általuk elért állapotot jelölik, mint pl. feldob (itt felteszi a mákteát jelentéssel), vagy iszik (THC tartalmú italt fogyaszt).
 

A szavak többértelmûségének elkerülése, és az abból adódható félreértések végett vizsgálataim során a szlengszavak jelentéseit a beszédkörnyezetnek megfelelõen adom meg.
 
 
 
 
 

3. A MAGYARORSZÁGI DROGSZLENG NYELVI SAJÁTSÁGAI

A kábítószer-fogyasztók szlengjének vizsgálatához kutatási támpontomként szolgált JÓZSA Barbara szógyûjteménye, melyet ezúton kiegészítek még a birtokomban lévõ információkkal és az általam összegyûjtött szóanyaggal (vö. JÓZSA 1995. 27-41.).

Noha KIS Tamás szerint a tiszta szlengtípusok gyakran keveredve jelennek meg, és sokkal inkább léteznek helyi szakszlengek mint például a debreceni kábítószeresek szlengje, a szegedi Csillag Börtön szlengje stb.(KIS 1997. 250.), vizsgálati tapasztalataim azt mutatják, hogy a kábítószer-élvezõk szlengje nagyrészt országszerte elterjedt kifejezéseket tartalmaz, mely jórészt a hazai kábítószerpiac zökkenõmentes mûködését alapozza.
Így beszélhetünk egy mindenkori EGYSÉGESEN kialakuló szókészletrõl, mely természetesen változhat, mint ahogy a nyelvváltozatok és azok szókincse is, valamint helytállónak találom a magyarországi kábítószer-fogyasztók szlengje elnevezést is.
A drogszlengben elforduló szavak nagyrészt az ország egész területén ismertek. Ebben nagy szerepet kapnak az országba beáramló és így a magyar drogszlengben is megjelenõ nemzetközi kifejezések. (ld. 3. 1. valamint 4. 1.)

Természetesen adódnak olyan szavak is, melyek egy helyi kábítószeres csoport szóhasználatában ismeretesek, viszont nem fordulnak elõ az ország más területein.
Ezen szlengszavak többnyire egy-egy használó fantáziája révén keletkeztek, és kötõdnek egy adott helyi csoportnyelvhez. Ilyenek például a Debrecenben használatos gomba, vagy a Szombathelyen elterjedt szén kifejezések, melyek mindkét esetben a kábítószer okozta mámoros állapot érzését takarják ( vö. JÓZSA 1995. 19.).

 3. 1. A drogszleng általános jellemzése

         A fogyasztóvá válás feltételezi egy a köznyelvtõl merõben eltérõ nyelvi magatartás, nyelvi viselkedés kialakulását.
          A drogfogyasztás társadalmi normáktól való elütése, a napjainkban már hatályba lépett módosított törvények, melyek a kábítószerrel folytatott bárminemû visszaélést kíméletlenül büntetik, az eddigieknél is nagyobb elzárkózásra kényszerítik a kábító hatású szerek használóit a külvilágtól.

          A fent említett körülményekbõl kiindulva, és az egyszerû és gyors kommunikáció érdekében szükségessé vált minden kétséget kizáróan egy új nyelvhasználat kialakulása. Az így létrehozott titkos nyelv egyben védelmet is biztosít az illegális szerek használóinak.
 

         A kábítószer-élvezõk szlengjének érdekessége leginkább a szókészlet sokszínûségében mutatkozik meg.
              Ezt támasztja alá KIS Tamás is DEMÉre, TELEGDIre, KOVALOVSZKYra hivatkozva, miszerint "a szleng nem megnevez, hanem újranevez, azaz a már megnevezett dolgokat újabb és újabb nevekkel látja el", amely a nyelvi folyamatok tekintetében játszik tudatos szerepet (vö. KIS 1991. 12.).

      E tényt megerõsíteni látszanak még az idegen nyelvektõl nagy arányban átvett kifejezések is, melyek - éppúgy, mint a kábítószerek - az országok közti gyors terjedésük, és gyakori elõfordulásuk révén a nemzetközi szavak kategóriájába is könnyedén besorolhatóak. Ezek a szavak aztán idõvel beépülnek a ragozási rendszerbe és hangalakjuk is fokozottan módosul a nyelvhasználat során. Erre példa a kábítószer-használat alkalmával nagy számban átvett, jórészt angol eredetû szavak magyarosodása is. Ha valaki merev, kábítószer hatása alatt van, ma már sztondul, és korántsem szükséges megbirkóznia az I'm stoned kiejtésével abban az esetben, ha ezt az érzését még kifejezésre is akarja juttatni.
Az idegen szavak mellett a köznyelv is jelentõs szerepet kap az újranevezés területén.
A kábítószer-élvezõk szóhasználatuk során gyakran élnek olyan kifejezésekkel, melyek a hétköznapi kapcsolatteremtésnél általános jelenségek, így ez esetben egészen biztos, hogy nem keltenek feltûnést egy-egy idegen csengésû szó kiejtésével. Ezek a szavak gyakran jelentésváltozáson mennek keresztül, így a kívülállóktól, be nem avatottaktól való elkülönülés továbbra is biztosított a számukra. Bélyeget venni a postán is lehet, ha azonban egy orvosságos ember árulja, már LSD-t és amfetaminszármazékot tartalmazó kábítószerrõl van szó.
 

         A droghasználók szóválasztásánál külön érdemes figyelmet szentelni az igekötõk gazdag választékára. Áll, beáll, eláll, leáll, szív, beszív, elszív, rászív, szétszív, túlszív, és máris megváltozik az alapszó jelentése.
           Az intenzitásbeli eltérés pedig nagyszerûen szemléltethetõ a szlengtípusokra általában is jellemzõ gyakori szinonima-használattal. Az árusok, cuccosok, dílerek, nepperek, orvosságos emberek, pusörök egyaránt jól értik a dolgukat: kábítószer-kereskedéssel foglalkoznak.
 

           A kábítószerek okozta érzelmi hatások következtében egy valódinak nem nevezhetõ szóalkotási mód is teret kap a nyelvhasználat során. A megtapasztalt kábítószeres élmények után számos új kifejezés születik vagy pontosul jelentése. Ilyen   "érzelmi szóalkotás" révén a köznyelvtõl kölcsönzött szavak  új stiláris minõséget kapnak, ezenfelül még valódi: jelentésbeli vagy alaki szóalkotásmód is társulhat a szavakhoz.
 

         Használóik nyelvi viselkedését a tudati és érzelmi folyamatok tükrözik.
         A droghasználat során közösen átélt élmények, és az így létrejött analóg gondolkodásmód hozzájárult ahhoz, hogy e szlengtípus nyelvhasználatát még inkább eltolja a képszerûség irányába.
          A különbözõ szerek hatására megnövekedett asszociációs készség e jelenséget csak megerõsíti. A drogfüggõk legtöbbször csak képekben fejezik magukat, hiszen  egy-egy jelenség felidézése képek segítségével sokkal egyszerûbb és egy esetleges élmény körülírását is feleslegessé teszi.
         Az azonos értékrend felépülését az erõs kommunális érzés biztosítja, mely természetesen nem jöhetne létre a csoport nyelvi érintkezése nélkül ( vö. KIS 1997. 255.). Így például az eper ugyanolyan pozitív hatást vált ki, mint egy "utazás". Ezért is szerepelhet a kifejezés a trip megfelelõjeként: Megavasodott a trip. = Megavasodott az eper (vö. FAZEKAS 1993. 44.).

3. 2. Az egyes kábítószerek használatához fûzõdõ sajátos nyelvhasználat

     További vizsgálatok kiterjesztésére kitûnõ alkalmat adnak az egyes drogtípusok használatához kötõdõ sajátos szókészletbeli és nyelvhasználati eltérések.

     Már maguknak, a szavaknak témakörök szerinti csoportosítása rámutat használói szóválasztási szokásaira.
        JÓZSA Barbara vizsgálata világosan kimutatta, hogy a különbözõ kábítószerek hatásával élõk mit tartanak számukra fontosnak. Az összegyûjtött elnevezések felosztásánál a következõ kategóriák bizonyultak túlterheltnek: az egyes kábítószerek elnevezései, a drogfogyasztók személynevei, az anyagok használatához kötõdõ kifejezések vagy elõállításukhoz szükséges kellékek elnevezései, a szerek hatásához és az általuk okozott állapothoz fûzõdõ szavak.

   Ezen felosztásokban megtalálható minden olyan kifejezés, amely az EGYES kábítószertípusokhoz, ezek használatához, elõidézett állapotához kötõdnek (pl. csoki, haskó, hercsi, hercsis, kokós, kendõ, stoppol, bejön, alfaszint, utazik stb.), valamint a kábítószerre és használóira ÁLTALÁNOSAN alkalmazható szavak is, mint a cucc, matéria szer, téma, anyagos, drogos stb. (vö. JÓZSA 1995. 5-7.).
 

A BAYER-féle felosztás szerint a HALLUCINOGÉN ANYAGOK közül a marihuána és hasis élvezetével kapcsolatos szavak többnyire kimerülnek a kenderlevél ill. a kendervirágból kivont gyantaszerû anyag gazdag szinonimáival (fû, grász, gyep, gyom, zöld), és a marihuánát és hasist tartalmazó cigaretta elkészítésével, fogyasztásával jellemezhetõ szavakkal (füvezik, slukkol, spanglizik, szív, gandzsázik, gyúr, sodor) (vö. FAZEKAS 1993. 46.).
A kannabiszszármazékok mellett hallucinogén anyagnak számít a kábítószerek körében az LSD is, az anyarozs alkaloidjából elõállított lizergsav-dietilamid vegyület. Az LSD-t fogyasztók szóhasználatában leggyakrabban csak néhány forgalomban lévõ tripfajta elnevezései tûnhetnek fel egy laikus számára (buddha, epres, gorbacsov, pepita, sárkány, univerzum stb.), feltéve, ha egyáltalán értelmezni tudja a párbeszédet. "Vettem egy kiló epret." Ez esetben inkább vonatkozik egy tripfajtára, mint a zöldséges standok gyümölcsére, és ha "négy sárkánnyal találkoztam az utcán ", korántsem kellett megbirkózni a szörnyetegekkel, mert  betripezett emberek jöttek csak szembe. A "Voltál már asztronauta?" kérdés pedig nem az "ûrkarrier", annál inkább a "drogkarrier" felõl érdeklõdik (vö. FAZEKAS 1993. 49-50.; vö. BAYER 1989. 183-203.).

A központi idegrendszer élénkítésében szerepet játszó STIMULÁNSOK, mint a kokain és az amfetaminszármazékok alakjára ill. az általuk elõhívott érzésekre vonatkozó kifejezések terjedtek el (így speed: energia, fehér motor, hóesés, rock and roll, szpídi gonzálesz, míg kokain: fehér anyag, hó, nagy ringlispil, por) (vö. FAZEKAS 1993. 50-51.; vö. BAYER 1989. 150-173.)

A természetben elõforduló ÓPIÁTOK közül az ópiummal, morfiummal és azok elkészítési módjaival kapcsolatos kifejezések jellemzõek használóik körében (morfi, monyó, feldob egy teát) (vö. FAZEKAS 1993. 51.).
Félszintetikus ópiátként a heroin helyet kap a kábítószerek között. A heroinisták körében gyakran elõfordulnak szexualitáshoz fûzõdõ kifejezések. Erre utalnak az egyezések a heroininjekciók és az ifjúsági nyelvhasználatban oly sûrûn elõforduló férfi nemi szerv elnevezései között (szerszám, pisztoly, pumpa, kukac - még képzettársításként a hernyóból) (vö. WAGNER 1997. 8. ; vö. BAYER 1989. 19-27.).
 
 

4. A MAGYARORSZÁGI DROGSZLENG SZÓALKOTÁSMÓDJAI

A kreativitás, az érzelmi színezet, mint a szleng jellegzetességei, a szóalkotásban különösen érvényre jutnak. Nem kivétel ez alól mint szlengtípus, a kábítószer-fogyasztó szlengje sem.
Hogy kommunikációjukat megkönnyítsék és mondanivalójuk a kívülállók számára érthetetlen maradjon, változatosságra, szemléletességre törekszenek. Így kerülnek elõtérbe a szellemes, képtartalmú szavak, kifejezések, melyek segítségére vonul a szóképzés kiolthatatlan területe. Mint mai nyelvhasználatunk " nyelvi divatja": az idegen szavak, kifejezések nagyarányú használata a szleng területén szintén elharapódzott.

Vizsgálataimmal szeretnék rámutatni, hogy a drogosok nyelvhasználatuk alkalmával a szóalkotás mely módjaival élnek szívesebben, mennyiben különbözik e szóalkotási mód a köznyelvitõl.
Bizonyára találkozni fogok kutatásom során olyan szavakkal, kifejezésekkel, ahol több típus keveredését tapasztalom majd és a szóalkotásmódok sem mutatnak merev elkülönülést. "Az így keletkezett szavak és kifejezések többsége nem skatulyázható be a megszokott, abszolút tudományos rendszerbe, ugyanaz a szó, kifejezés több csoportosításba is beletartozhat, s idõvel újszerû szóalkotásmódok is akadhatnak " (HOFFMANN 1996.3: 295.).
 

4. 1. Külsõ szóalkotás

A szóalkotásnak két típusa van aszerint, hogy milyen forrásból táplálkozik. Ez lehet külsõ és belsõ forrás, így beszélhetünk külsõ és belsõ szóalkotásról.
A külsõ szóalkotás magában rejti az idegen szavak, köznyelvi szavak, szakszavak, elavult, régi szavak átvételét.
 

4. 1. 1. Idegen kifejezések átvétele

Az idegen elemek nyelvünk használatának mindennapos részesei lettek. Ez nem csoda, hiszen a történelmi-társadalmi kontextus olyan helyzetet teremtett nekik, amelyben különös szerephez jutottak a nyelvhasználaton belül (HAGYMÁSY 1998. 46.).
Ezt indokolja az a tény is, hogy a kábítószer-kultúra legjelentõsebb hullámai nyugat felõl érkeztek hazánkba.
Az idegen szók legtöbbje angol eredetû, de találunk német és indiai szavakat is a drogszlengben.

Egyrészük lefordíthatatlan, talán ezért is vette át nyelvünk ezeket a kifejezéseket: a fles angol szó jelentése bizonytalan a magyar nyelvben, így többféle értelmezést is takar; 1. 'amikor a kábítószer hatása intenzíven, hirtelen jelentkezik', 2. 'az intravénás drog használatát közvetlenül követõ örömérzés, mámor'. Erre példa még a turkey kifejezés: Turkeyn vagyok., melyet elvonási tünetként értelmezik a szakzsargonban        ( RÁCZ 1998. 38.). Angol szó lévén eredeti jelentése 'pulyka'. Hasonlóságon alapuló névátvitelrõl is beszélhetünk ebben az esetben: akinek elvonási tünetei vannak, pulykavörös lesz izgatottságában, felfokozott állapotba kerül, hiszen ha nem kap anyagot rövid idõn belül, akár az életével is fizethet.
A nyelvi tudatunk számára lefordítható idegen kifejezések az eredeti idegen nyelvi hangalakjuk mellett magyar hangalakváltozattal is elõfordulnak. A trip szót (<ang. trip 'utazás') utazásként is meglelhetjük a drogosok szókincsében. Az acid <ang. acid 'sav', és a sav, mint magyar megfelelõje ugyanúgy használatos. Jelenlétükkel a szlengfajtában körülbelül egyenlõ arányt töltenek be.
Az idegen szavak nyelvi lehetõsége  kiterjed és lassan beépül a magyar nyelv rendszerébe. Erre megfigyelési terepet maga a szleng biztosít számunkra.
 Számos  idegen  eredetû szó  tûnik  fel, melyeket  már  magyar  kiejtés  szerint  írunk  és hangalakjukhoz is általánosan elfogadott jelentés tartozik:  eszidparti 'zenés mulatság, ahol LSD-t használnak' < ang. acidparty 'zenés mulatság, ahol LSD-t használnak'; gesenk 'ingyen kapott kábítószer, vagyis ajándék' < ném. Geschenk 'ajándék'; grász 'fû, marihuána' < ném. Gras 'fû';  hepi 'boldog’ < ang. happy 'boldog' stb.
A ragozási rendszerbe való bekerülés már mélyebb fokát mutatja a beilleszkedésnek flessel < ang. flash 'felvilllanás, fellobbanás' , filingel < ang. feeling  'érzés' szavak már magyar igeként is megállják a helyüket: Látom, flesselsz! 'Jól érzed magad!' vagy Géza megint filingel. 'kábítószer hatása alatt van'.
Sokszor magyar képzõkkel is felruházzák ezeket a szavakat a találékony szóalkotók, így újabb ötletes hangalakok jöhetnek létre. A spangesz, spanyó mind a spangliból ('marihuánát vagy hasist tartalmazó cigaretta' < ném. Spangel 'összetartó, átfogó szalag') képzett becézett alakok. A Fixer ' narkomániás, aki intravénásan injekciózik' német eredetû szó is kap már többes szám jelet a nyelvhasználatunkban: fixerek.
 

4. 1. 2. Átvételek az orvosi vagy kémiai szaknyelvbõl

A külsõ szóalkotásnál meghatározó szerepet kap még az orvosi vagy kémiai szaknyelvbõl átvett szavak gyûjteménye.
Ehhez a tényhez számos vegyület, kábító hatású szer elnevezése vezet, mely az orvosok vagy gyógyszerészek nyelvhasználatához kötõdik: THC < tetrahidrocannabiol, a Cannabis sativa hatóanyaga; ópium; heroin, morfium < az ópium alkaloidjai; LSD < lizergidsav-dietilamid; MDMA < 3,4 Methylendioxymethylamphetamin.

4. 1. 3. Köznyelvi szavak átvétele

A köznyelvbõl átvett kifejezések szófajukat tekintve nagyrészt igék. A vetít  Már megint vetítesz! kifejezés a 'hallucinálsz' megfelelõjeként használatos, míg a köznyelvben inkább a 'nem mondasz igazat' érvényesül ( jelentésváltozás). Elpilled a téma., hisz elaludt a  cigaretta, a köznyelvben 'elfáradt' jelentéssel. A Mûködik a dolog. ezúttal 'a drog hatása érzõdni kezd' értelemmel.
 

4. 1. 4. Elavult, régies szavak átvétele

Régies, elavult kifejezés a szleng állandó változásából fakadóan elvétve akad csak. A nyelv is elõnybe részesíti az egyszerûbb, kevésbé bonyolult hangzású kifejezéseket.
A kábítószeresek körében a matéria  'kábítószer' szót bizonyára érdekes hangzása tartotta meg a szlengszavak között.

4. 2. Jelentésbeli szóalkotás

Belsõ szóalkotáskor a humorkeltés, szellemesség, játékosság érzõdik a keletkezett szavakon. Két nagy csoport elkülönülése fedezhetõ fel: a jelentésbeli szóalkotás és az alaki szóalkotás, és egy felosztás a szóalkotás ritkább módjai számára.
A jelentésbeli szóalkotás során a szó jelentésének megváltozásával új értelmet kapnak a szavak. Ez a folyamat lejátszódhat névátvitel vagy jelentésátvitel révén.
 

4. 2. 1. Névátvitel

4. 2. 1. 1. Hasonlóságon alapuló névátvitel

A hasonlóságon alapuló névátvitel rendkívül produktív szóalkotási mód a szlengben. Az érzelmi töltés segítõ szerepe pedig tagadhatatlan a szavak keletkezésének folyamatában.

A fecskendõ elnevezései, melyek alaki hasonlóságon nyugszanak, szinte kimerítik az egész "fegyvertárat", amivel csak lõni lehet: csúzli, fegyver, pisztoly, puska, revolver, stukker stb.
A hasisra színe és alakja miatt elõszeretettel használják a tûzkõ elnevezést, de a gyurma is megteszi, ha éppen vöröses. A hasissütit pedig egyenesen pogácsaként habzsolják használói.
A zöldség, zöld neveket a színérõl kapta a marihuána.   Eltérõ minõségû heroint jelölnek színük alapján a sár, barna cukor, cukor, hó, nyalóka elnevezések. (Az utóbbi akár LSD-s bélyeget is takarhat.) Az örökké port szívó kokainistákat pedig porszívóknak is gúnyolják.

E névátviteli fajtára az igék körében is találunk példát. Az arat kenderbegyûjtést jelöl. Az átszitál már az átröntgenez, megmotoz szinonimákkal egyenértékû. Az anyagvételkor pedig anyagot újítani szoktak a használók.
 

4. 2. 1. 2. Érintkezésen alapuló névátvitel

Érintkezésen alapuló névátvitel már kevesebb található.
         A tégla szó a besúgókat jelöli, akiket információ-szolgáltatásra építenek be. Heroinból akár a kukacig is eljuthatunk a képzettartalmak érintkezésével.
További érintkezések fedezhetõk fel az elnevezések és az LSD-bélyegeken és ecstasy-tablettákon fellelhetõ ábrák között; LSD: buddha, eper, jegesmaci, jolly joker, napocskás, pepita, sárkány stb. vagy extasy: galambos, napos, Popey, Frédi, Béni, mosoly stb.
 

4. 2. 2. Jelentésátvitel

4. 2. 2. 1. Hangalakon alapuló jelentésátvitel

Hangalakon alapuló jelentésátvitelre hívják fel a figyelmet a fecske, kendõ 'fecskendõ' szavak, melyek szórövidülés útján jöttek létre (ld. még 4. 4. 2. ), vagy a marihuánából kialakult mari, marcsa, mariska, marcsi, mariejeanne becézõ alakok. Ide tartozik még a tripbõl keletkezett trikó a kokainból eredõ koksz és a szpídbõl nevesített szpídi gonzálesz.
 

4. 2. 2. 2. Érintkezésen alapuló jelentésátvitel

4. 2. 2. 2. 1. Jelentésszûkülés

Az érintkezésen alapuló jelentésátvitel a hangalakon alapulóénál sokkal termékenyebb képet mutat.
Különösen a jelentésszûkülés közkedvelt a kábítószeres szlengben. A köznyelvben is élõ szavak használatuk során csak a kábítószeres szituációhoz kötõdnek ekkor, és jelentésük is erre korlátozódik:  adag,  az anyag, cucc 'mennyisége'; árus 'kábítószerrel kereskedõ utcai árus'; bogyó 'ecstasy-tabletta' (valamint alaki hasonlóságon alapuló névátvitel); darálás 'mákfejek ledarálása'; eszköz 'fecskendõ'; papír  1. *kábítószeres cigaretta elkészítéséhez  szükséges papír, 2. kitöltetlen, üres orvosi vény  3. LSD-bélyeg * ;  tej 'ópium';  sav  'LSD'.  A 'kábítószer hatása alatt van' jelentéssé szûkült a lebeg, repül, utazik igék értelme. (Az utóbbi szó
 fõnévképzõvel ellátva már a kábítószer hatására kialakult állapotot jelöli.)
A cigi szó jelentésváltozása hosszú utat tett meg. Eredetileg, mint közönséges szlengszó jelentése: 'rendes dohánnyal töltött cigaretta'; jelentésszûkülés következtében már csak marihuánát vagy hasist tartalmazó, elkészített cigarettát jelölt. Gyakori fogyasztása miatt azonban jelentése néhol kiterjedt a rendes cigarettára. Majd újabb jelentésbõvülés következett, és a cigi szó már bármelyik kábítószer használható volt, kritérium csupán egy volt: szívni lehessen.
 

4. 2. 2. 2. 2. Jelentésbõvülés

A cigin kívül jelentésbõvülésre ad még példát a tár 'gyógyszertár' szó, mely rövidülés útján is keletkezhetett.  A mozizik ige eredetileg vizuális hallucinációk állapotára vonatkozott, majd jelentése fokozatosan bõvült a bambul, bámul szinonimákkal.
 

4. 3. Alaki szóalkotás

Ha a szó alakjának megváltozásával jön létre új szó, alaki szóalkotásról beszélünk Ezen belül leggyakoribb módok a szóösszetétel és a szóképzés.
 

4. 3. 1. Szóösszetétel

Szóösszetételkor egyetlen szóvá illesztünk össze két önálló alakú és jelentésû szót (vö. CS. NAGY 1991. 272.).
Kutatásom során szinte csak szerves alárendelt összetett szavakra találtam példát.
 Filmszakadás esetében alanyos viszony fedezhetõ fel az összetett szó elõtagja és utótagja között. A porszívó és a sárkánykergetés már jelöletlen tárgyas viszonyt feltételez a drogszlengben.
Jelölt határozós szóösszetételben már bõvelkedett a szlengszókészlet, hiszen ide sorolja a szakirodalom az igekötõs igéket is, ugyanis ezek is határozói bõvítmény és alaptag mondaton belüli összeforrásával alakultak ki (vö. CS. NAGY 1991. 276.): bejön bekómál, elnyom, elszív, feldob, félreég, lelassul, túlpörget, túllõ stb. Találhatunk olyan igekötõt is, mely már a köznyelvitõl eltérõ jelentéssel él: szét- 'fokozott mértékben, nagyon': szétszívja az agyát 'nagyon sokat szív'.

Ennél produktívabb területnek csak a jelentéssûrítõ, jelentéstömörítõ szavak bizonyultak. Itt két ragtalanul összeillesztett szó sûríti együttesen egy bonyolultabb, (kettõnél) több szóból álló nyelvtani szerkezet jelentését (vö. CS. NAGY 1991. 274.).
Mindent mindennel asszociálnak, elvonatkoztatnak a szóalkotók. Csoda-e, hogy az asszociációs készség, képzelõerõk, fokozódó érzelmi töltés hatására tengernyi jelentéssûrítés keletkezett, melyek új stiláris minõséggel is gazdagodtak?
Az eszidparti 'olyan zenés bulit takar, ahol kötelezõ az LSD fogyasztása'. Ha hasissütibe harapunk, ne lepõdjünk meg, ha 'a sütemény hasist tartalmaz'. Máktea készítésekor pedig egy 'olyan folyadékot kapunk, melyet száraz mákfejek fõzésével nyerünk'. A tûzkõ köznyelvi jelentésérõl így ír az Értelmezõ Kéziszótár: 1. Az öngyújtóban szikrát pattantó, gyárilag készített apró, hengeres kõ; 2. Kovakõ (ÉrtKsz. 1980. 1420.). Droghasználók körében viszont vörös, kõ alakú hasist jelent. A varrókészlet hétköznapi társalgáskor varráshoz szükséges eszközökbõl álló készlet, egy heroin-fogyasztónál már 'befecskendezéshez szükséges felszerelést' tartalmaz Zsákhoz hasonlóan zárt alja, vége pedig a zsákutcának van (vö. ÉrtKsz. 1980. 1538. ); jelentése megváltozik a kábítósok körében: 'a drogozás nem oldja meg a problémákat, testi, lelki leépüléshez vezet'.

Érdekes, hogy a legtöbb esetben a szóösszetételhez elõkészülõ szavak elõzõleg már metaforikus, metonimikus úton jelentésváltozáson mentek keresztül. Így még jobban hivatottak igazolni a jelentéssûrítõ szavak fontosságát a szóösszetételekben. Gyógymanó < gyógy < gyógyszeres + manó < itt: 'tréfás kifejezésmóddal ember'.
 
 

4. 3. 2. Szóképzés

A szóképzés, mint szóalkotásmód és gyakorisága nyelvváltozataink összeségére jellemzõ karakterjegy.
Mint minden más szlengtípusban, a kábítószeresek szlengjében is köznyelvi képzõkre akadhatunk.  A képzõk gyakorisága és túlterheltsége azonban már nem felel meg a köznyelvben elterjedtekével (vö. CS. NAGY 1991. 280-295.).
 

4. 3. 2. 1. Igeképzõk

Deverbális verbumképzõkhöz (igékhez járuló igeképzõk) kapcsolható példára kutatásom során nemigen akadtam.
Egyedül a köznyelvben is gyakran elõforduló -g gyakorító képzõ, (mely cselekvõ igék képzõje ) tûnt fel a mozog igében , visszaható igék képzõjeként pedig  az -ódik : feldobódik, és az      -ezik : befüvezik, kábítószerezik képzõk.

Denominális verbumképzõk már gyakrabban kerültek elõtérbe a szóképzés során. Mutatja ezt a képzõk változatossága is.
Cselekvõ igék képzõjeként megjelenik:
-z(ik) 'fogyaszt valamit' jelentéssel: témázik, teázik
-ol/-el 'valamit tesz, csinál': bekokszol, filingel, flessel, passzol, slukkol
-ol  'megfoszt, megtisztít valamit: morzsol
Tökéletlen mûveltetõ képzõ a -ít 'valamilyenné, valamivé tesz' újít, anyagot újít.
Álvisszaható igékhez hasonló igék képzõje az -ul 'valamilyenné válik' jelentésben: gyorsul, tisztul.

Ezek a képzõk mind a köznyelvben, mind e szlengtípusban gyakori, termékeny képzõk.
 

4. 3. 2. 2. Névszóképzõk

Deverbális (igékhez járuló névszóképzõk) és denominális (névszókhoz járuló névszóképzõk) nomenképzõkkel történõ szóalkotáskor csak fõnevek születtek:

A cselekvés,történés eredményét, tárgyát jelölik a következõ igéhez járuló névszóképzõk:
-at/-et: löket
-ás/-és: mozgás, pörgés,  utazás, vetítés,
A cselekvés eszköze lesznek a következõ képzõvel alkotott szavak:
-ó/-õ: csavaró, lökdösõ ' fecskendõ'

A kicsinyítéssel, becézéssel bíró képzõk a denomiális nomenképzõk esetében meghatározóak. Rendkívül termékeny és gyakran elõforduló képzõk köznyelvi és szlengszóalkotás alatt:
-cska/-cske: cuccocska
-ka/-ke: haska, mariska
-i: ambi, amfi, cigi, csoki, füvi, dzsodzsi, koki
Ritkábban elõkerülõ, de még termékenységébõl nem vesztett képzõ a -csi: hercsi, marcsi, nyalcsi.
Igen ritkán használatos a -csa/-cse képzõ: lecsa, marcsa; a -kó: haskó, revkó, trikó; és az   -a  képzõ: gandzsa.

Foglalkozásnévként az -s változatú képzõ a legelterjedtebb: anyagos, árus, cuccos, drogos.
A -ság/-ség képzõ jelentése megoszlik a kábítószeres nyelvhasználatban:
1. állapot jelölésére: betegség
2. anyagnévjelentéssel: zöldség.

Kicsinyítési, becézési céllal használt speciális képzõk, melyek a köznyelvi szóalkotásból hiányoznak:
-csó: hercsó, lecsó
-esz: amfesz, cigesz, dzsodzsesz, nyalesz, rakesz stb.
-nyó: granyó, monyó, trinyó
-ó: cigó,  dzsodzsó, heró, kábó, kokó, morfó
Sûrû elõfordulásuk a szóképzés során jól mutatja a képzõk terheltségét.
 

4. 4. Ritkább szóalkotási módok

A drogosok szókincse gyarapodhat más, ritkábban elõforduló eljárások szerint is. "E jelenségek szórványosak, meglehetõsen különböznek egymástól, és nyelvtani szabályokhoz is csak többé-kevésbé köthetõk" (CS. NAGY 1991. 295.).
 

4. 4. 1. Mozaikszó-alkotás

E szóalkotási mód nyelvünkben meglehetõsen új keletû, a múlt század végén bukkant fel elõször. A rövidítéssel rokonságot mutat, hiszen a hosszadalmas nevek lerövidített, önálló szóként elterjedt változatait takarja az elnevezés (vö. CS. NAGY 1991. 295.).
A kábítószeresek nyelvhasználatában így keletkezett például a kezdõbetûk összevonásával a MDMA <  3,4 Methylendioxymethylamphetamin 'extasy kémiai neve'; a THC < tetrahidrocannabiol; vagy az LSD < lisergsav-dietilamid.
Írásbeli rövidítés kimondásakor születtek az elesdé, emo, háeren kifejezések.
 

4. 4. 2. Rövidülés

Szórövidülés során leggyakrabban a szó végébõl vágnak le a kreatív szóalkotók: fecske <fecskendõ, mari  <marihuána, ex < ecstasy.
De létezik szó elejét érintõ rövidítés is: kendõ < fecskendõ, ritt < Coderit, árus < anyagárus.
 

4. 4. 3. Szóvegyülés

A kontaminációnak is nevezett jelenség lényege: véletlen vagy tudatos szóalkotás során két vagy több szó alkotóelemeinek keveredésébõl új szó keletkezik. A drogszlengben való elterjedésére a kodnoksz (< Codein × Noxyron ) adja a példát.
 

4. 5. Szószerkezeti egységek, állandó kifejezések

A szószerkezeti egységek alkalmazása általában az expresszivitás fokozását, nyomatékosítását, beszélõi kreativitását igazolja.
Nyomatékosításra a kifejezésbõvítés szolgál leginkább: Mi van, nem tudsz várni, elvonási tüneteid vannak? ; Lemegy alfába.; Nullára írja az agyát.; Lenullázza az agyát. (< kábítószer hatása alá kerül.>)
         A Csak nem átszitáltak? <Megmotoztak?>, és a Megreccsent a pofája. <Túladagolástól eltorzult az arca.> kifejezésekkel a szellemességüket fitogtatják a leleményes "szóalkotók".
A sztereotípiáktól sem menekül meg a drogszleng: Begyûrûzött a cigiprobléma. < elfogyott a cigaretta>; Rajta van a kábítószeren. < kábítószer hatása alatt van>.
Szóláshasonlatra példát a Beáll, mint a disznó.( < kábítószer hatása alá kerül>) ad.
 

5. ÖSSZEGZÉS

A szleng (és így a kábítószer-fogyasztók szlengje is) nem rendelkezvén önálló nyelvtani rendszerrel alkalmazkodni kényszerült a köznyelvéhez. Így átvette a köznyelvben elterjedt szóalkotási módokat.
A szóalkotásmódok tehát adottak, de gyakoriságuk, terheltségük eltérése már vizsgálódásom arányából is kirajzolódik, ezért megfigyelésem során nem tartottam feladatomnak a szókészlet szóalkotásmódok szerinti megoszlásának statisztikaszerû vizsgálatát.
A szóalkotásmódokon belül elõször a külsõ szóalkotásmódot, azaz idegen nyelvbõl átvett szavakat, gyógyászat területérõl kölcsönzött szakkifejezéseket, köznyelvtõl átvett szavakat, és a régi, elavult kifejezések felelevenítését ismertettem részletesen.
A szleng mobilitását tekintve nem nagyon ad módot elavult szavak ébrentartására. A kábítószeresek szlengszavainak választéka azonban tovább bõvül az idegen nyelvekbõl. Noha nem haladja meg az idegen nyelvek népszerûségét a köznyelvbõl és a gyógyítás szakterületérõl beáramló szavak száma, mégis jelentõs.
Jelentésváltozással történõ szóalkotásmódok között különösen produktívnak bizonyult a hasonlóságon alapuló névátvitel kategóriája. A jelentésszûkülés, jelentésbõvülés hûen tükrözi, hogy a szavak jelentése sem állandó.
Az alaki változáson alapuló eljárások közül a jelentéssûrítés a legkedveltebb a kábítószeresek szóhasználatában. A beszélõk gondolkodásmódjára világítanak rá ezek a képszerû, asszociációktól sem mentes kifejezések.
"A legváltozatosabb formák kétségtelenül képzés útján jönnek létre" (HOFFMANN 1996. 295.). A legtöbb szlengben használatos képzõ megtalálható a köznyelvben is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a képzõk többsége nem azt a célt szolgálja, hogy alkalmazásával változtasson a szavak szófaján. Népszerûségüket jelentésmódosító erejüknek köszönhetik. Többletjelentést hordoznak magukban, és ha egy jelentésárnyalattal is, de kiegészítik az alapszó jelentését. Különös hangzásukból fakadóan felfigyelhetünk speciális képzõkre is, melyek a köznyelvben egyáltalán nem vagy csak ritkán fordulnak elõ: -csa, -csó, -esz, -nyó. Bizonyára játékosságuk, hangzásuk segíthette elõ, hogy az amúgy is szép számmal összegyûlt kicsinyítõ és becézõ képzõk számát gyarapítsák.
Állandósult kifejezéseken belül legtöbbször a kifejezésbõvítés kategóriájából hallhatunk példákat e szlengtípus beszélõinél. Használói a nyomatékosítás kedvéért elõszeretettel alkalmazzák ezeket a szószerkezeteket. Nyelvhasználatukban megjelenõ sztereotípiák sok esetben a köznyelvbõl kerülnek át.
Kutatásom eredményei nem tették lehetõvé a szóláshasonlat, szólásferdítés izgalmas területének  tényleges feltérképezését, mivel  számuk elenyészõ. A jövõben ez a probléma is bizonyára megoldódik.
Szeretném felhívni arra a tényre a figyelmet, hogy tiszta kategóriák a szóalkotás változatain belül alig találhatók. A szóalkotásmódok keveredése idõvel csak fokozódhat, és feltételezem, hogy új kategóriák megjelenésével még tovább is bonyolódik. Nyelvi rendszerünk lassú változása így további kutatásokat helyez kilátásba.
          Végezetül szeretnék köszönetet mondani témavezetõmnek, dr. Tóth Szergejnek, aki munkám során sokat segített, és a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányságnak, akik kutatásomat hanganyaggal, ismertetõkkel segítették, és biztosították számomra az adatgyûjtés feltételeit.
 

6. SZÓ- ÉS KIFEJEZÉSGYÛJTEMÉNY

IRODALOM
 
 

Angol-magyar diákszótár. Szerk. Magay Tamás, Kiss László, Akadémiai Kiadó Budapest – Scriptum Kft. Szeged, 1995.
BÁRCZI 1932  BÁRCZI Géza: A "pesti nyelv". In: Mny.27: 228-242.
BAYER 1989   BAYER István: A kábítószer. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989.
CS. NAGY 1991 CS. NAGY Lajos: A szóalkotás módjai. In: A magyar nyelv könyve. Szerk. A.Jászó Anna, Trezor Kiadó,  Budapest, 1991. 272-298.
ERDÕS 1988   ERDÕS Gábor: Újabb jelentésváltozások az ifjúsági nyelvben. In: Nyr. 112. 143-148.
ÉrtKsz 1980  Magyar Értelmezõ Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.
FAZEKAS 1993 FAZEKAS Erzsébet: A kábítószeresek nyelvhasználatáról. In: Egyetemi Szociolingvisztikai Dolgozatok 1. sz. Egyetemi Szociolingvisztikai dolgozatgyûjtemény, Kiadja az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszéke, Budapest, 1993. 42-59.
JÓZSA 1995            JÓZSA Barbara: A magyarországi kábítószer-fogyasztók szlengje.
                                  Szakdolgozat. Debrecen, 1995.
HAGYMÁSY 1998 HAGYMÁSY Tünde: A szleng és a Magyar Narancs. Szakdolgozat. Debrecen, 1998.
HAJDÚ 1980  HAJDÚ Mihály: A csoportnyelvekrõl. In: MCsopDolg. Kiadja az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani  Tanszéke, valamint az MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1980.
HOFFMANN 1996 HOFFMANN Ottó: Szóalkotási módok 10-14 évesek ifjúsági nyelvében (Szóképzés) In: Nyr.120.3: 294-301.
KIS 1991  KIS Tamás: A magyar katonai szleng szótára (1980-1990). A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 60.sz. Debrecen, 1991.
KIS 1992                KIS Tamás: Bakaduma. A magyar katonai szleng szótára (1980-1990). Zrínyi Kiadó, Budapest, 1992.
KIS 1994  KIS Tamás: A szleng szótárazhatóságának néhány kérdése. Elõadás A magyar nyelvészek VI. nemzetközi kongresszusán. (A lexikológia és lexikográfia elmélete és módszertana). Eger, 1994. augusztus 24. (http://mnytud.arts.klte.hu/cikkek/szotaraz.htm)
KIS 1997 KIS Tamás: Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához.         In: A szlengkutatás útjai és lehetõségei. Szerk. Kis Tamás. (Szlengkutatás 1.) Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 237-293.
KOLOZSVÁRI 1979 KOLOZSVÁRI Grandpierre Emil: Utazás az argó körül. In: Herder árnyékában. Magvetõ Kiadó, Budapest, 1979. 105-129.
KÖVECSES 1997 KÖVECSES Zoltán:  Az amerikai szleng. In: A szlengkutatás útjai és lehetõségei. Szerk. Kis Tamás ( Szlengkutatás 1.) Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 7-39.
LIELI 1996  LIELI Mariann: Szóalkotásmódok a finn szlengben. Szakdolgozat.Debrecen,1996.  (http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/szakdolg/lieli_m.htm.)
                                    Magyar-angol diákszótár. Szerk. Magay Tamás, Kiss Lajos, Akadémiai Kiadó Budapest – Scriptum Kft. Szeged, 1995.
NOCHTA 1996     NOCHTA Rita: A b-i motoros rendõrök szlengje (1995-1996). Szakdolgozat. Debrecen, 1996.
ORSZÁGH 1966     ORSZÁGH László: A mai angol szótárirodalom. In: Szótártani Tanulmányok. Budapest, 1966. 341-361.
PÉTER  1980  PÉTER  Mihály: Szleng és költõi nyelvhasználat. In: Nyr. 104: 273-281.
PICK 1977 PICK Imre: A kábítószer-élvezõk zsargonja.   In: Alkohológia 1977.8:14-16.
PICK 1978          PICK Imre: Hazai tapasztalatok egyes pszichoaktív szerekkel visszaélõ fiatalkorúak zsargon ismeretérõl. In: Alkohológia 1978.9:212-214.
RÁCZ 1998  RÁCZ Zsuzsa: Kábítószeretet. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998.
RÓNAKY 1997  RÓNAKY Edit: Hogyan beszél ma az ifjúság? (Avagy: Hogy hadováznak a skacok?) (Az Embernevelés Kiskönyvtára 2.) Szentlõrinc, második, javított kiadás: 1997.
SZATHMÁRY 1961 SZATHMÁRY István: A stilisztikai fogalmak lexikona. In: A magyar stilisztika útja. Gondolat Kiadó, Budapest, 1961. 417-546
SZILÁGYI 1992  SZILÁGYI Márton: Bakaduma. In: Budapesti Könyvszemle (BUKSZ) IV.1992.4:428-431.
VIDOR  1964  VIDOR Zsuzsa: A diák jassznyelv és jasszmagatartás. (A zabhegyezõ ürügyén.) In: Valóság VII.9:69-75.
WAGNER 1997  WAGNER Anikó: Csöcs, tõgy, avagy tejcsarnok? (Ifjúsági nyelvhasználati felmérés a szerelem és szexualitás témakörébõl).  Szakdolgozat. Szeged, 1997.
ZOLNAI 1957        ZOLNAI Béla: Nyelv és stílus.    (Tanulmányok) Gondolat Kiadó, Budapest, 1957.