Toponimák a hatalom szolgálatában

Az ideológiák által befolyásolt "nyelvi pragmatizmus" jól nyomon követhetõ a francia forradalom, a náci Németország és a sztálini Szovjetunió toponimáinak összevetésével, s ez alighanem a totalitarizmus grammatikájának univerzalitását is bizonyítja. A francia forradalom egyházellenessége nem tûri el a városok nevében oly gyakori saint elõtagot (Saint-Lo Rocher de la liberté, Saint-Mére Eglise Mére-Libre lesz). A náci fajelmélet törvényen kívül helyezi a nem német eredetû helyneveket. Mecklenburgban sok falu nevébõl törölték a "wend" toldalékot, Pomerániában 120, Brandbenburgban közel I75 szláv helységnevet németesítettek, és Spreewelt falvait is germanizálták. Sziléziában -- V. KLEMPERER szerint -- 2700-ra rúgott a németesítõ változatok száma, Gumbinnen közigazgatási kerületben pedig, ahol felháborítóan hatott a sok "alsóbbrendû" litván végzõdés, és ahol például Berninglaukent Berningenre "északosították", 1851 településbõl 1146-ot átkereszteltek.

Ez a fajta "nyelvi pragmatizmus" jól nyomon követhetõ a két német állam (1989-ig tartó) létezése alatt is. Az úgynevezett keleti politika meghirdetéséig az NDK (DDR -- Deutsche Demokratische Republik) hivatalos megnevezést a nyugatnémet sajtó kerülte. Helyette a Zóna (Zone), Keleti Zóna (Ostzone), szovjet megszállta zóna (Sowjetisch besetzte Zone -- SBZ), Kelet-Németország (Ostdeutschland) megnevezések szerepeltek. Még jó pár évtizeddel az egyesítés elõtt az Ostzone használata azzal bonyolódott, hogy a Bundestag egyik sajtóértekezletén az egyik politikus kifejtette: az Ostzone alatt az Odera-Neisse-tõl keletre esõ területeket kell érteni, míg az Ostzone-nak nevezett terület tulajdonképpen Közép-Németország (Mitteldeutschland). A két Németország egyesülése után az elmaradottabb volt kelet-németországi területek a "megtisztelõ" új tartományok (die neuen Bundesländer) néven szerepelnek a tömegtájékoztató eszközökben, mintegy tovább erõsítve a most már másfajta elkülönülést. Lakói egyszerûen csak ossik, szemben a volt NSZK-s wessikkel.

A náci hatalom által olyan nagy kegyben tartott idézõjelek (pl. Heine, a "költõ", Eistein, a "tudós", a "relativitáselmélet" stb., a megfelelõ intonációval és arcmimikával kísérve) a "DDR"-ben éltek tovább, s aki mellõzte ezeket, árulónak számított (Verräter an der Bundesrepublik). A hitleri korszak betûszavaitól való idegenkedés fedezhetõ fel abban, hogy a BRD abbreviatúra a hivatalos ügyiratokból teljesen hiányzott, helyette a Bundesrepublik, illetve egyszerûen a Deutschland szerepelt.

A volt Szovjetunió nyelvi toponimáinak egy resze -- legalabbis keletkezésének módszerét tekintve -- a múlt hagyományaihoz is kapcsolódik, hiszen a települések régen is gyakran kapták nevüket valamelyik uralkodóról vagy annak családtagjáról. Ezek a városok vagy a forradalom vezetõinek nevét kapták meg, vagy a volt uralkodók nevét a krasznij (vörös) melléknév megfelelõ alakjával helyettesítették.

Alexandropol Leninakád
Jekatyerinburg Szverdlvoszk
Jekatyerinoszláv Dnyepropetrovszk
Jelizavetpol Kirovabad
Jelizavetgrad Kirovograd
Mariapul Zsdanov
Peterburg Leningrád
Jekatyerinodar Krasznodar
Konsztantyinograd Krasznograd
Petrozavodszk Krasznozavodszk

Volt uralkodók, illetve hozzátartozóik neveibõl származó, majd átkeresztelt városnevek

E. Bahder kimutatása szerint Lenin és Sztálin nevét 70, Kaganovicsét 35 Molotovét 30, Dzerzsinszkijét 24, Vorosilovét 24, Kalinyinét 23 esetben használták fel valamilyen földrajzi név megalkotásához. A 90-es évek elején a városok többsége visszakapta "régi" nevét.


továbblépés A társadalmi helyzet nyelvi tükrözõdése címû részhez
visszalépés a Név és társadalom címû részhez
visszalépés az adatbázishoz