A kiejtés
A tüdõbõl kiáramló levegõ a gégében lesz hanggá, s a szájüregben formálódik hangzóvá.
A magánhangzók úgy keletkeznek, hogy a gégébõl áradó hang (zönge) a szájüregben az ajkak formálása, az állkapocs és a nyelv elhelyezkedése következtében sajátos színt kap. Összecsücsörített szájjal képzett (ajakkerekítéses hangjaink): [û], [ü], [ú], [u], [õ], [ö], [ó], [o] és az [a]; szélesre húzott ajkakkal képzett (ajakréses hangjaink): [í], [i], [é], [e] és az [á]. Ha csak az ajkak vennének részt a képzésben, akkor az [u]–[ü], vagy az [o]–[ö] hangok között nem volna különbség, de a nyelv is módosítja a szájüreget, megváltoztatva a képzés helyét, kisebb vagy nagyobb teret hagyva a rezonanciának. Magas nyelvállású hangjaink az [i], [u], [ü], középsõ az [é], [o], [ö], mély az [a], [e], s legmélyebb az [á]. (Az írásban nem jelölt, de a kiejtésben szerencsére még meglévõ zárt [ë] hang a képzés módját tekintve az [e] és az [é] közé esõ, rövid kiejtésû [é]-szerû hang.)
A szájüreg elején, a fogakhoz közel képezzük az [i], [ü], [ö], [é], [e] hangokat, a többit hátul, távolabb a fogaktól.
A magánhangzók leggyakoribb ejtéshibája a zártszájúság. Ez gyakran az elsõ fogak hibáival függ össze, a beszélõ önkéntelenül is palástolni igyekszik fogsora esztétikai hiányosságait. A másik gyakori hiba a helytelen hosszúságú, rossz ritmusú magánhangzóejtés. Az [á] és az [é] mindig legyen hosszú, az [a] és az [e] pedig mindig rövid! Természetesen ez vonatkozik a többi párra is.
A mássalhangzók akár zöngések (a gégében keletkezett hang alakul hangzóvá), akár zöngétlenek (a gégét hangtalanul elhagyó levegõ alakul hangzóvá) – a [h] kivételével, amely csak a gégében keletkezik –, a szájüregben keletkezõ zár, rés vagy pergés által jönnek létre.
Zárpattanással keletkezik a [p] és a [b] ajakhang, a [t] és a [d] nyelvvel képzett fog-, illetve fogmederhang, a [k] és a [g] nyelvközéppel pattintott szájpadláshang.
Résalkotással keletkezik az [f] és a [v] ajak-foghang, az [s], az [sz], a [z], és a [zs] fog-, illetve fogmederhang, a [j] szájpadláshang, és a már említett [h] gégehang.
A kezdeti zár résre nyílik a [c]–[dz]-nél, a [cs]–[dzs]-nél és a [ty]–[gy]-nél. A zár nem nyílik fel, és orrhangot eredményez az [m], az [n] és az [ny] esetében.
Nyelvhegyi pergetéssel jön létre az [r]. Nyelvhegyi emeléssel az [l] oldalréshang.