Légzõgyakorlatok
1. Kosztolányi Dezsõ: Azon az éjjel
2. Dsida Jenõ: Arany és kék szavakkal
A szövegekben be kell tartani az elõírt szüneteket (-). Az elsõ szöveg azonos hosszúságú szólamokból, a második két hatalmas szólamból áll.
A szövegek elsõsorban a jó légzést szolgálják, de természetesen törekedni kell a hangvétel tisztaságára (erõteljes, de nem erõltetett mellhang), a pontos kiejtésre (szóvégek, hangkapcsolatok, hosszú-rövid hangok) és a világos hangsúlyozásra, a hiteles hanglejtésre.
Kezdetben csípõre tett kézzel gyakoroljunk, hogy ellenõrizzük a rekeszlégzést. Késõbb vegyük el a kezünket. Adogassunk széket, kössünk nyakkendõt, varrjunk fel gombot, labdázzunk, a szövegmondással egy idõben írjunk fel nehéz szavakat. Addig kell mindent gyakorolni, amíg kívülrõl megy a dolog. Késõbb a hang-, illetve kiejtésgyakorlatok idején is vissza-vissza kell térni a légzõgyakorlatokhoz.
Egy-egy légzõgyakorlatot használhatunk a kezdeti idõszakban a pályán tanítás elõtt, részint az izgalom levezetésére, részint a jó légzés érzésének felkeltésére.
1. KOSZTOLÁNYI DEZSÕ: Azon az éjjel
Azon az éjjel
az órák össze-vissza vertek. (-)
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek. (-)
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt. (-)
Azon az éjjel
könnyben vergõdtek a fülledt szavak. (-)
Azon az éjjel ny
égett szobánkba gyertya, lámpa. (-)
Azon az éjjel
féltünk a borzadó homályba. (-)
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt halavány. (-)
Azon az éjjel
halt meg szegény õsz nagyapám. (-)
Azon a reggel
csupa rokonjött, sirató nép. (-)
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék. (-)
Azon a reggel
kendõvel kötötték fel gyönge állát. (-)
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át. (-)
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére. (-)
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje. (-)
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal. (-)
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal. (-)
3. DSIDA JENÖ: Arany és kék szavakkal
Miképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdatta rég
a földi vágy sarát,
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren,
ül roppant asztalánál
mely könyvekkel teli,
s a nagybetûk közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké,
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelíd mosollyal
lelkét kileheli (-)
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökíteni, drága
arany és kék szavakkal
csak téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én szerelmem,
világ legszebb virága.