Csaplovics János: A méhtartásnak új, könnyű és hasznos módja kettős köpükben. (Miskolczon, 1816)

Az, hogy komoly eredményt, tartós sikert elérni elsősorban szorgalmas, aprólékos, kitartó munkával lehet, különösképpen igaz nemcsak a méhekre, de a velük, sőt értük dolgozó méhészekre egyaránt. Mióta csak méhészkedés folyik nálunk, sok-sok szúrás érte a szakma tisztes művelőit, nem csupán a méhek, de gyakran az értetlen ellentábor részéről is. Gyakran felvetődött a nagy dilemma: "tenni vagy nem tenni?".

Mária Terézia támogató intézkedései nagy lendületet adtak a fejlődésnek, sok kiváló szakmunka született (még versbe szedett tudnivaló-gyűjteményt is írt egy lelkes szakértő), ám a XVIII-XIX. század fordulójára a méz iránti kereslet visszaszorulása sok méhész kedvét vette el a sziszifuszinak látszó munkától.

A történeti, jogi és földrajzi értekezéseiről ismert Csaplovics János kedvet ébresztő, munkára serkentő dolgozata a méhészet technikai továbblendítésének (a "hogyan tenni?-nek) kulisszatitkaiba enged bepillantást. A mozgatható (s ezáltal sokkal eredményesebb), ún. kettős-köpűs módszert mutatja be szóban és egy rézmetszet erejéig képben is.