Ha már tudnak olvasni...
A jelenkori gyermeksajtóról
A gyermeksajtó egyetlen fóruma sokáig nálunk is a felnôtteknek szóló lapok gyermekmelléklete volt. Az 1870-es évektôl kezdve kezdtek megjelenni a gyermeklapok. 1870-ben indult az Ágai Adolf által szerkesztett Kis Lap.  E  megszokott  és  a  polgári igényeket sokáig kielégítô gyermek- és ifjúsági lapok mellett 1890. január 1-jével jelent meg Benedek Elek és Pósa Lajos gyermeklapja, Az Én Újságom. Nem jellege, szerkezete, hanem szelleme, hangneme jelentett újdonságot. A gyermekek magyarságra nevelését helyezte a középpontba, s ezzel elsô számától kezdve hatalmas sikert aratott a „magyar nemzeti" kategóriákban gondolkodó korban.
A legújabb kori gyermeksajtó-történet is rejt érdekességeket. A rendszerváltást megelôzôen a lapok nagy része (Kincskeresô, Kisdobos, Pajtás) a Magyar Úttörôk Szövetségének kezében volt. Az 1986–1988 között be-áramló újságok nagy többsége kép-regény (Berci, Bobo, Góliát, Mickey Mouse, Pejkó, az én lovam, Rózsaszín Párduc, Tumák, Tom és Jerry). Mivel azonban semmiféle szûrôrendszer nem mûködött, a magyar piacot elárasztották az olyan lapok, amelyek nem ütik meg a kívánt színvonalat. Sokuknak nem is célja a gyermekek színvonalas nevelése, megjelenésük egyetlen oka a reklám. Sajnos, így mérhetetlen károkat is okoznak anyanyelvünk terén és a gondolkodásunkban is. Amíg az elmúlt rendszerben a lapok nagy része ellenôrzés alatt állt, addig mára az a helyzet alakult ki, hogy bárki, akinek pénze van, kiadhat gyermekújságot  minden következmény nélkül. A lapok színvonala ezért jelentôsen visszaesett. A 80-as évek végétôl, a 90-es évek elejétôl a magyar gyermeksajtó termékei között kezdtek megjelenni a különbözô felekezetû egyházak lapjai: Aranyág, Bocs (katolikus), Örömhír, Emmaus (református).
Ha valaki végignéz egy nagyobb újságosstandon, azt állapíthatja meg elsô látásra, hogy félelmetes gyermeksajtódömping uralkodott el, elsôsorban a fôvárosban. Jelenleg (1989–1996)  94  gyermekújság  van. A képregény-újságok száma: 39. Majdnem a fele a gyermeklapoknak! Ezeknek az újságoknak a nagy többsége külföldrôl  jön  be  hozzánk.  A  leggya-koribb, a negyedik–hatodik osztályos korosztály által ismert lapokat a következôképpen csoportosítottam:
1. Kisiskolás (olvasni már tudó) kortól forgatható színes, mesés havi-lapok (magazinok): Donald Kacsa, Garfield, Dörmögô Dömötör, Buci Maci, Dumbó, Süni, Mickey Mouse.
2. Nem kifejezetten gyermekeknek szóló  lapok,  amelyeket  elsôsorban tizenkét évesek olvasnak: Kutyarevü, Természetbúvár, Élet és Tudomány, Magyar Horgász, Sporthorgász, 100xSzép, Nemzeti Sport, Budapesti Foci, 576 Kbyte.
3. Az ifjúsági sajtó termékei, amelyeket – véleményem szerint – elsôsorban tizenhárom-tizennégy évesek és középiskolások számára szerkesztenek: Girl, Ifjúsági Magazin, Bravo, Popcorn.
4. Elsôsorban képregényekbôl összeállított, gusztustalan kiállítású és tartalmú,   már   megjelenésükben   is erôszakosságot sugalló sajtótermékek: Mad, Batman, Pókember, Kretén, Morbid.
5. Rejtvényújság: Kisfüles.
6. Programfüzet: Pesti Est-Junior (a Pesti Est fiataloknak szóló ajánlófüzete mozi- és koncertmûsorral).
A tartalom színvonala, legtöbb esetben, messze elmarad a formától. A rovatokra már nem jellemzô az az igényesség, amelyet elvárhatnánk a gyermeksajtótól. A Buci Maci, Dörmögô Dömötör és közeli rokonai nem ártanak a kisiskolásoknak, de színvonalas anyanyelvi épülésükhöz sem nyújtanak különösebb segítséget. Viszont a Kretén, a Pókember és társai nemcsak egyenesen megrontják a fiatalok gondolkodását, agresszívvá, brutálissá teszik ôket, hanem a magyar nyelv szókészletét és szövegszerkesztését is negatívan befolyásolják. Nem szabad hagyni, hogy a legfogékonyabb korosztály azt higgye, ez a szép, kifejezô magyar írott beszéd. Az úgynevezett irodalmi nyelv szinte meg sem jelenik a gyermek- és ifjúsági sajtóban. A Szivárvány heted 7 határon néhány írása képez ez alól kivételt. Ezt az újságot viszont csak iskolákon keresztül lehet megrendelni. Azonban a népmese mûfaja, amelyet ez a kor-osztály – saját tapasztalataim szerint – igényel és kedvel, minden újságból hiányzik. Nyelvészeti szempontból pozitívumként fogható fel, hogy a magazinokban nem bombázzák sznob módon idegen kifejezésekkel a gyermekolvasókat, ahogyan az argóból sem kerülnek be a kisebbeknek szóló lapokba ízléstelen, hirtelen felkapott, divatossá vált kifejezések.
Természetesen nem minden iskolás favorizálja az ocsmány nyelvezetû képregényeket. Vannak, akik felismerik ezek ízléstelenségét, azt, hogy „nem éri meg az árát", „tele van ér-telmetlen dologgal", „gusztustalan, rosszindulatú poénokkal van tele", „túl amerikaias". Viszont a kisebbek által kedvelt magazinokat többeknél érte az a vád, hogy „már kinôttem belôle", „gyerekes", „unalmas és elég babás". Ezek után  feltehetjük  a  kérdést:  hol a 10–12 évesek gyermeksajtója? Sehol. Megfeledkeztek róla. Hogy kik? Akik a rendszerváltást követôen elárasztották a piacot a gyermeksajtó termékeivel. És ahogy a tapasztalataim mutatják, bele is törôdtek abba, hogy elég, ha olvas ez a korosztály. Mindegy,  hogy  mit.  Valóban  olvas: egyesek még Buci Macit meg Dumbót, mások Bravót és Kretént. Ebbôl merítik az információikat a világról, ezen keresztül alkotnak fogalmat irodalomról, a magyar nyelvrôl, az esztétikumról. A sok fogékony kor közül az egyik legfogékonyabban.
Az olvasás amellett, hogy fejleszti, megerôsíti a nyelvhasználatot, gondolkodást, ismereteket nyújt, örömet szerez, képes elûzni az unalmat. Ám azt, hogy az olvasásnak legalább ezt a funkcióját felfedezze valaki, több dologra is szükség van; elsôdlegesen az olvasás szeretetére. És mi kell ahhoz, hogy valaki szeressen olvasni? Rengeteg pozitív élmény, amit az olvasás által kapott. Sajnálatos, hogy ez a korosztály kimarad a neki meg-felelô informatív és igényesen szórakoztató sajtóirodalom megismerésébôl. Nem találtam a nevelési, kész-ségfejlesztési   céloknak   megfelelô, igényesen szórakoztató gyermeklapot a hazai gyermeksajtópiacon. Ha megvalósulna egy valódi értékeket közvetítô, sokoldalú magazin, megfelelô reklámozással talán az élre is kerülhetne, lekörözve minden más újságot, és akkor nyugodtak lehetnénk afelôl, hogy gyermekeink nem Pókemberekrôl és óvszerekrôl fognak álmodni.
Csépe Krisztina
vissza