T i s z a t á jo 1 9 9 7.o j a n u á r  


VADAI ISTVÁN


A majornoki hegyszakadék
MIKSZÁTH KÁLMÁN: A JÓ PALÓCOK



A jó palócok címû kötetet általában Mikszáth író indulása kapcsán szokás emlegetni. Ez a kötet hozta meg A tót atyafiak sikere után az országos írói hírnevet. Ismert és elismert szerzõ lett, novellásköteteit több nyelvre lefordítják, magyarul pedig egymást érik az újabb és újabb kiadások. A novellák egyike-másika középiskolás szöveggyûjtemények állandó darabjává vált, méltán.

Mikszáth írói ereje világosan megmutatkozik ezekben a rövid rajzokban, kevés szó esik azonban a tankönyvek és szakkönyvek lapjain A jó palócok kompozíciójáról. A szakirodalom általában Mikszáth parasztábrázolását méltatja, azt a lépést, ami Jókaihoz képest határozott fejlõdést jelent. Az író immáron belsõ nézõpontot választ, ismeri parasztfiguráinak a környezetét, érzelmeiket; szeretettel mutatja be szülõföldjének alakjait. Azzal már inkább vitába lehet szállni, hogy mindez a jókais romantika, vagy a realizmus eszközeivel történik-e.

Jelen dolgozatban Mikszáth novelláskötetéhez másként közelítünk. A kötet kompozícióját vizsgáljuk, mert ezt valamilyen érthetetlen oknál fogva a szakirodalom ez idáig igencsak elhanyagolta. Az egyes írások keletkezéstörténetérõl a kritikai kiadás beszámol, a teljes kötet szerkezetével azonban nem foglalkozik. Összeállítja ugyan a kötetben szereplõk katalógusát, de mindezt csupán azért teszi, hogy a szót a realizmus-romantika kérdése körüli vitára terelje.

Kezdjük talán éppen itt, a seregszemlénél. Azonnal olyan megfigyeléseket tehetünk, amelyek a kötet kompozíciójára világítanak rá. Feltûnõ például, hogy Csuri Jóska alakja két novellában bukkan fel. Elsõként rögtön a nyitódarabban, A néhai bárány ezekkel a szavakkal kezdõdik:

Az napról kezdem, mikor a felhõk elé harangoztak Bodokon. Szegény Csuri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere, míg elkergette a határból Istennek fekete haragját, melyet a villámok keskeny pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak.

Másodjára a Hova lett Gál Magda? címû írásban pillanthatjuk meg:

Alkonyodni kezdett. Csuri Jóska, a bakter, éppen ott guggolt a falu végén a haranglábnál, s csak azt várta már, míg a tiszteletes uram tehenei beérnek a csordával, mert ezeknek a megérkezésétõl függ vala az estének pontosan való elharangozása Bodokon.

Az elsõ novellában Csuri Jóska alakja éppen csak felbukkan, a történetben nem játszik semmiféle szerepet; a záródarabban ezzel szemben õ próbál segíteni a bajba jutott lánynak, valódi szereplõvé válik. A két jelenet tehát nem pontosan azonos súlyú. Mégis vitathatatlan, hogy a figura felbukkanása keretes szerkezetet hoz létre. Ezt a harangozás szignáljellege még fel is erõsíti.

Nem tekinthetjük tehát a novellák sorrendjét esetlegesnek. Tudatos írói eljárás sejlik föl a legelsõ tétova kísérletre.

Miféle rend, miféle kompozíció van tehát A jó palócokban? A novellák azonos vidéken, a Palócföldön játszódnak. Az események közel azonos idõben játszódnak. Szereplõik túlnyomórészt parasztok, s az író figurái többször visszatérõ szereplõk, az egyik írásban bemutatja, egy késõbbi történetben már ismerõsként emlegeti jó néhányukat. Az írások tehát a teret, idõt, szereplõket tekintve egységesek. A szövegek kohézióját erõsíti, hogy utalásokat találhatunk közöttük. Mire végigolvassuk A jó palócokat, Vér Klárát, Filcsik Istvánt vagy Timár Zsófit személyes ismerõsünknek érezzük. Mindez a kötetet regényszerûvé teszi. Ha nem kiragadott novellákat olvasunk, hanem az egészet, egy naiv olvasat regényként is érzékelheti Mikszáth mûvét. Mégsem regény, hanem novellafüzér. Olyan tematikusan erõsen szervezett novellafüzérek elõdje, mint amilyen majd Kosztolányi Esti Kornélja, vagy Krúdy Szindbádja lesz. Azoknál a fõszereplõ személye az összetartó kapocs, Mikszáthnál a jó palócok.

Kövessük most az elõbb említett, elképzelt naiv olvasatot, és próbáljuk meg ebbõl a nézõpontból megérteni a kötet szerkezetét. A gyanútlan olvasó igyekszik a legkézenfekvõbb megoldást választani, hiszen nincs oka rá (legalábbis egyelõre), hogy bonyolultnak képzelje a mûvet. Elsõként tehát egy természetes rendet választ.


Az idõrend

A novellák látszólag idõrendben sorakoznak egymás után, pontosabban fogalmazva: az elbeszélt események belsõ idejének megfelelõ sorrendben. Kevés konkrét idõpontjelöléssel találkozhatunk, csak néha-néha bukkan fel egy-egy olyan hivatkozás, amelyik másik elbeszélésre vonatkozik, amibõl kideríthetõ, hogy melyik esemény történt elõbb, vagy késõbb.

Persze vannak nyilvánvaló esetek. Vér Klári elõbb A bágyi csoda történetében lesz Gélyi János szeretõje, s csak ezután, már mint Gélyi János felesége szerepel a Szegény Gélyi János lovai címû írásban. Ugyancsak valószínûnek tûnik, hogy Timár Zsófi azért hord fekete kendõt A bágyi csodában, mert a Timár Zsófi özvegysége címû novellában éppen arról olvashattunk, hogy elveszítette a férjét. (Az utóbbi példa nem feltétlenül igaz, Timár Zsófi már akkor fekete kendõvel fejezi ki szalmaözvegységét, amikor a férje még él. Ennek ellenére a naiv olvasó ok-okozati összefüggést láthat a két mozzanat között, s miért is tenne másképp?)

Ha aprólékosan összevetjük Mikszáth írásainak szövegét, találhatunk még néhány utalást, de legtöbbször csak annyi derül ki, hogy egy-egy esemény melyik évszakban játszódik, a novellák közös szereplõi különálló történetekben szerepelnek, nem feszül az írások mögé érzékelhetõ idõsík. Annál meglepõbb, hogy arra is akad példa, hogy az író megsérti ezt a látszólagos laza idõrendet.

A tizenöt írás közül Az a pogány Filcsik a hatodik. Ennek a történetnek a vége felé a következõ mondatot olvashatjuk:

Egy cserjéhez érve, a majornoki hegyszakadéknál (ott, ahol éjente, mint mondják, a Gélyiné lelke nyargal megriadt lovakon) megbotlott valamiben a gyalogúton.

Gélyiné, azaz Vér Klára a Szegény Gélyi János lovai címû írásban zuhan a majornoki hegyszakadékba, ez pedig a kötetben a tizenharmadik novella! Fel kell tehát adnunk a szigorú kronológiáról szóló elképzelésünket. Mivel az író megsérti az általunk elképzelt, természetesnek tûnõ rendet, más megoldást kell keresnünk.

Kézenfekvõ ötlet megvizsgálni a novellák keletkezési sorrendjét, hiszen ez nyilvánvalóan befolyásolhatja a kötetbeli közlési sorrendet is. A kritikai kiadás alapján két jegyzéket készíthetünk. Az elsõ a novellák elsõ kidolgozásának, elsõ közlésének (általában folyóiratközlésének) sorrendjét tükrözi. (Ez természetesen nem feltétlenül azonos a megírás sorrendjével, hiszen Mikszáth leadhatott korábban megírt novellát is egy késõbbi idõpontban. Az azonos hónapban közölt írások sorrendje is módosítható):

  1. Az a pogány Filcsik (1876. október) [A Filcsik uram bundája címmel]
  2. A gyerekek (1879. november) [A mézeshetek címmel]
  3. Galandáné asszonyom (1879. december) [Luca címmel]
  4. Két major regénye (1881. március)
  5. Bede Anna tartozása (1881. március)
  6. Timár Zsófi özvegysége (1881. március)
  7. Péri lányok szép hajáról (1881. április)
  8. A kis csizmák (1881. május) [A kis András csizmái címmel]
  9. A bágyi csoda (1881. május)
  10. Szücs Pali szerencséje (1881. május)
  11. A gózoni Szûz Mária (1881. május)
  12. Szegény Gélyi János lovai (1881. június)
  13. A néhai bárány (1881. október)
  14. A „Királyné szoknyája” (1881. december)
  15. Hova lett Gál Magda? (1881. december)

Ehhez képest a kötetben a következõ sorrendben találhatók meg a novellák:

  1. A néhai bárány
  2. Bede Anna tartozása
  3. Péri lányok szép hajáról
  4. A kis csizmák
  5. Timár Zsófi özvegysége
  6. Az a pogány Filcsik
  7. A bágyi csoda
  8. Szücs Pali szerencséje
  9. Galandáné asszonyom
  10. A gózoni Szûz Mária
  11. Két major regénye
  12. A „Királyné szoknyája”
  13. Szegény Gélyi János lovai
  14. A gyerekek
  15. Hova lett Gál Magda?

A két lista alapján rögtön felfigyelhetünk néhány dologra. Természetesen a két lista nem azonos sorrendet tükröz, ennyire még a naiv megközelítésünk sem naiv. Megfigyelhetõ, hogy három, korábban megírt novella kerül a kötetbe, ezeket egészíti ki az író egy szûk év alatt kötetnyivé. A három korábbi írás közül a legelsõ a Mikszáth korai írásaiban többször is megrajzolt Filcsik István csizmadiamesterrõl szól. A figura kissé elüt A jó palócok alakjaitól, inkább a kezdeti évek Suska Mihályára, vagy Stofi bácsijára hasonlít. A két másik novella önéletrajzi ihletésû, Mikszáth saját magát rajzolja meg a babonás temetõi történetben és az ifjúházasokról szólóban is. Vagyis a kötet legkorábbi darabjaiban szinte még nyoma sincs a késõbbi szerkezetnek, hiányzanak az ismert szereplõk.

Az 1882-es kötet egységes hangját, szereplõgárdáját, helyszínét és vélhetõen a kompozíciót is csak 1881-ben alkotja meg az író. Egyetlen év leforgása alatt igazítja egymáshoz az egyébként még 1881-ben is különbözõ helyszínekkel megírt történeteket.

A listákból jól látszik az is, hogy A néhai bárány és a Hova lett Gál Magda? szinte közvetlenül egymás után készült, vagyis a dolgozat elején említett keretes szerkezetnek egyszerû technikai magyarázatát is fellelhetjük: Csuri Jóska neve elõbb egy 1881. októberi, majd egy decemberi írásban tûnik fel. A keret azáltal jön létre, hogy Mikszáth a két írásból nyitó- és záródarabot készít.

A Szegény Gélyi János lovai majdnem utoljára készült el, Gélyiné majornoki hegyszakadékban bolyongó lelkérõl tehát csak 1881. júniusa után tudhat Mikszáth, hacsak nem gondolta már el jóval a megírás elõtt a történetet. Az a pogány Filcsik elsõ változata pedig a kötet legkorábban keletkezett darabja, vagyis a Gélyinérõl benne tett megjegyzés utólagos betoldás. Valóban így van, az 1876-os folyóiratközlésben a korábban idézett szövegrész még így szerepelt:

Egy cserjéshez érve, egyszerre megbotlott valamiben a gyalogúton.

Ezen még az 1881-es újraközléskor sem módosít az író, csak amikor A jó palócok kötetét összeállítja, akkor igazít a szövegen. Mikszáth szándékosan zavarja össze az idõrendet, szándékosan olyan eseményre hivatkozik, amirõl az olvasó majd csak késõbb értesülhet! Ezt persze csak akkor érzékelhetjük, ha újraolvassuk a kötetet.


A helyszín

Elképzelt gyanútlan olvasónk másik természetesnek tûnõ elképzelése a novellafüzér helyszínére vonatkozhat. A novellák Mikszáth szülõföldjén, a palócság lakta vidéken játszódnak. Nem ritka az olyan olvasó, aki valóban létezõ falvaknak tekinti Bodokot, Gózont, Majornokot, Csoltót; valóban létezõ pataknak hiszi a Bágy patakot. Ezek persze költött földrajzi nevek, a térképen hiába is keresnénk õket. Mikszáth alakította ki azt a képzeletbeli térképet, ahol A jó palócok történetei zajlanak. Az illúzió azonban tökéletes.

A tizenöt novella ügyesen összemossa a valóságos és képzeletbeli helyeket. Az Ipoly, a Cserehát vagy Miskolc neve összeköti a valós helyszínekkel a mesebelit. Azt is tudjuk, hogy a költött nevek mögött létezõ falvak lapulnak, Bodok alatt például Mikszáth szülõfaluját, Szklabonyát kell elképzelnünk. Itt játszódik az egyes szám elsõ személyben megírt Galandáné asszonyom, itt található a több novellában is emlegetett savanyúkút. Majornok neve mögött talán Mauks Ilona faluja, Mohora rejtõzhet, Mikszáth más írásaiban majornoki kisasszonyokat emleget, nem lehetetlen, hogy Mauks Ilonára és Kornéliára gondolva. A Bágy patak ezután nem lehet más, csak a két falut valóban összekötõ Kürtös patak.

A jó palócok elsõ kiadásának illusztrátora, Dörre Tivadar igazi térképen is megörökítette a novellafüzér helyszínét. A metszet igen kicsire sikerült (2,5 cm ´ 2,5 cm), alig vehetõ ki a rajz, a feliratok pedig szinte egyáltalán nem; két helyen záródíszként szerepel a kötetben. A kritikai kiadás már nagyítva (!) közli a fotóját (3,5 cm ´ 3,5 cm), sajnos nagyítás és a fotó minõsége miatt a feliratok teljesen olvashatatlanná váltak. Az eredeti illusztrációt erõsebben nagyítva mégiscsak kisilabizálhatóak a térkép feliratai. A Bágy patak (ahogyan a valódi Kürtös patak is) nagy félkörívet leírva siet a rajz alján feltüntetett Ipolyba. A jobb partján rendre be van jelölve Bágy község, Majornok, Csoltó, Bodok; a túlsó parton pedig Gózon. Ezek a falvak A néhai bárány szövegében valóban így követik egymást, az író ebben a sorrendben említi õket, amikor Baló Ágnes kelengyésládájának útját leírja. A térképen szerepel még két különálló major, nyilván a Két major regénye címû írás helyszíneként. Fellelhetjük a majornoki hegyszakadékot, valamint a gózoni erdõt, ahol a szent kút közelében játszódik A gózoni Szûz Mária története.

A kicsinyke illusztrációt nézegetve önkéntelenül is J. R. R. Tolkien regénye, A gyûrûk ura jut az ember eszébe, vagy talán klasszikusabb példa: Milne Micimackója. Olyan hátteret jelent a Mikszáth-novellák mögött ez a rajz, mint a Milne-regényben a Százholdas Pagony, vagy a Méhek Fája.

Tekinthetõ-e a Micimackóhoz hasonlóan ez a térkép a kötet szerves részének? Írói szándékot tükröz-e az elsõ kiadásbeli illusztráció? Naiv olvasatunk szerint: igen, hiszen kiszolgálja azt az igényünket, hogy a történeteket egyszerûen elképzelhetõ térben rendezze. Sajnos a kronológiáról szóló gondolatmenethez hasonlóan itt is be kell majd látnunk, hogy az elsõ megközelítés nem illeszkedik pontosan a szövegbõl kideríthetõ tényekhez.

A térképen hiába keressük a Bogát-hegyet, vagy a Királyné szoknyáját, ezek csak a szövegben szerepelnek. Baj van a helységek szomszédsági viszonyaival is, hiszen a Hova lett Gál Magda? címû írásban a következõket olvashatjuk a bodoki csevicekútról és az azt õrzõ Szent Vendelin szoborról:

Hanem aztán volt e miatt a kút miatt »hiba« is. Mikor azt a határigazítási pört vitték a majornokiak ellenük s megnyerték a felsõ réteket, úgyhogy immár a kút is az õ határukba esett, a prókátor felszámította az eddigi haszonélvezetbe a savanyúvizet is, melynek használata huszonhét esztendõ óta naponta egy váltó forintnyi jogtalan hasznot eszközölt minden bodoki ember egészségi állapotában, minélfogva most ezen kártétel egy kerek summában lészen visszatérítendõ a majornokiaknak.

No, ha ezt így ítéli meg a tekintetes vármegye, nemcsak az egész határ úszik utána a kútnak, de a hajszálaik sem az övék többé.

A rétet már nem is sajnálták, a Szent Vendelinen is segítettek, rávésetve, hogy: »Ezen Szent Bodok helysége költségén emeltetvén, ámbátor most kápolnástól, mindenestõl a majornoki határban vagyon, mindazonáltal a bodoki határra ügyel fel«, de bezzeg a kút, vagyis az újonnan támasztott követelés miatt nagy rémület volt a faluban.

Mármost a térképre pillantva rögtön megállapíthatjuk, hogy Bodok és Majornok nem határos egymással, közöttük fekszik még Csoltó! A novellát azért idéztük ilyen terjedelmesen, mert jól rávilágít Mikszáth alkotói módszerére. A szobor talapzatára vésett felirat történetét megírta már egyszer Az igazi humoristák címû kötetben (KrK. 54.), s egy késõbbi történetben, a Krúdy Kálmán csínytevésében is szerepelteti. Majornok pedig talán azért szerepel az anekdotában, mert Mikszáth ehhez a helységhez kapcsolja tréfás anekdotáinak legtöbbjét. A jó palócok lapjain ezek közül Az a pogány Filcsik címû novellában olvashatunk ilyet:

Mert... de köztünk maradjon, ez a Majornok a leghitványabb falu az egész környéken. Egyrészt, hogy a legszegényebb a népe, de kivált, mert nincs egyetlen kövezett útja, hídja, még csak helységháza sincs.

Ami nem is csoda, mert a megyei uraknak még sohasem volt szeretõjük Majornokon, minélfogva arrafelé építették az országutat, amerre jártak.

Ott van, teszem azt, a csoltói országút: olyan, mint a palló; a szép Bitró Erzsébetnek köszönheti a Bágymellék, míg a Karancsalja a deli Vér Jánosné tejszín arcát áldhatja.

Ez a néhány bekezdés szinte szó szerinti átvétel egy másik írásból, a Rajzok a régi vármegyébõl címû regénybõl. Ez 1881 nyarán jelent meg folytatásokban a Pesti Napló hasábjain. A bennünket érintõ rész így szól:

Miért hát, hogy mégis ez a leghitványabb falu a vidéken?

Talán mert feneketlen sárfészek, mert egyetlen kövezett útja sincs? No, bizony ennek igen egyszerû volna a magyarázata. Mind olyan vicispánok uralkodtak a vármegyében, akiknek nem volt Majornokon szeretõjük, minélfogva mindenik arra felé építette az ország-utakat, ahol udvarolt. Az valami természetes is, azon nem ütközhetik meg senki. Már azért a vármegye hatalma követeli, hogy a vicispán négy lova úgy röpüljön, mintha szárnya volna. S bizony a jó út a jó lónak a szárnya!

Ott van a bodonyi országút, olyan akár a palló, a szép Bitzó Erzsébetnek köszönheti a Cserhát, míg a Karancsalja a deli Vér Jánosné tejszín arcát áldhatja.

Így lesz a Cserhátból Bágymellék, Bitzó Erzsébetbõl Bitró Erzsébet. Mikszáth ugyanezt a pribolyi országút kapcsán is elmeséli, a Nemzetes uraimék egy egész fejezetét szenteli ennek. (Ennek kapcsán kiigazíthatjuk a kritikai kiadás egyik szövegkritikai jegyzetét. A Rajzok a régi vármegyébõl egyik helyén (KrK. 2. 289. 15.) Mikszáth Kapornokot ír Majornok helyett. Az apám ismerõsei címû regényben (KrK. 2. 24. 7.) szintén. Ez utóbbiról a jegyzetek azt állítják, hogy a Szegedi Naplónak leadott kézirat helytelen olvasása folytán keletkezett. Majdnem bizonyos, hogy másról van szó. A helynevek láncolatát kell inkább bõvítenünk, a történet elõbb Pribolyról, majd Kapornokról, végül Majornokról szól.)

A példák száma könnyedén szaporítható. Mikszáth korai regényeinek (Nemzetes uraimék, Az apám ismerõsei) anyagát újra meg újra átdolgozta, epizódokat emelt ki belõlük, A Tót atyafiak négy története közül kettõ teljes egészében így keletkezett. Mikszáth alaposan kiaknázta Az igazi humoristák címû kötetének anyagát is. Ennélfogva nem várható el, hogy a novellákba illesztett anekdoták tökéletesen illeszkedjenek A jó palócok elképzelt földrajzi rendjéhez. Ellentmondanak egymásnak, Mikszáth még az utolsó pillanatban is módosítja az egyes neveket. Úgy tûnik azonban, hogy nem törekedett arra, hogy minden ellentmondást kiküszöböljön.

A kritikai kiadás szereplõ-felsorolása Filcsik Istvánt Bágy községben lakójának tekinti. Valóban, A gózoni Szûz Mária szövegébõl ez derül ki. A kis csizmák története viszont Bodokon játszódik, s Filcsik uram bodoki csizmadiaként készíti el a kis Andris csizmáit. Az a pogány Filcsik címû írásban Majornokról származik, de azt is megtudjuk, hogy elõzõleg Gózonban lakott. Mi hát az igazság? Nem deríthetõ ki.

Mikszáth nem tartja be azokat a játékszabályokat, amiket gyanútlan olvasatunk elvárna. Hiába találunk térképet az elsõ kiadás lapjain, nem több az hevenyészett illusztrációnál. Az író sem ragaszkodik hozzá, hogy a késõbbi kiadások közöljék e rajzot, nem része a mûnek, nem tekinthetjük a szerzõi elgondolás részének.


A palócok

A gyanútlan olvasó harmadik, természetesnek tûnõ feltételezése, hogy Mikszáth kötete palóc szereplõket mutat be, pontos képet fest az író szûkebb hazájáról. Valójában szó sincs etnográfiai pontosságról. Mikszáth szereplõi egyszerû falusi emberek, a viseletükbõl, beszédmódjukból, szokásaikból nem lehet ráismerni származási helyükre. Ha nem ismernénk a kötet címét, nemigen tudnánk megmondani, hogy Magyarország melyik vidékén játszódnak a történetek. Mikszáth nem néprajzi tanulmányt írt, bár novellához használt ilyet. Pintér Sándor: A palócokról írott, 1880-ban megjelent tanulmányát nemcsak ismerte, hanem ismertette is a Szegedi Napló hasábjain (KrK. 59. 44–49.). A kritikai kiadás is felhívja azonban a figyelmet egy ellentmondásra: a Mikszáth által bemutatott könyv közölt és tényleges adatai bántóan nem egyeznek, mintha két palócokról szóló munka létezne, s mi csak az egyiket ismernénk. Az író Pintér és Mocsáry könyvérõl beszél, Mocsáry Pál népköltészeti gyûjteményét azonban hiába keressük.

Mikszáth A palócokról címû írásában számos olyan mozzanatot említ, ami Pintér Sándor tanulmányában nem szerepel, és nem csupán a népköltészeti anyag ilyen, hanem számos apró anekdota, amit az író különbözõ írásaiba, például a leghitványabb faluról szóló, többször megírt történetbe beépít. Idézzünk most egy olyan párbeszédet, amely A jó palócok történetében bukkan fel. Mikszáth könyvismertetésében ez olvasható:

– Milyen az út, földi? kérdi a palóc a kiscsoltói fuvarostól.

– Csintalan nagy uram, csintalan?

– Hát a termés milyen volt?

– Maradhatós nagy uram, maradhatós.

– Hát a szõlõ mutatkozik-e valahogy?

– Úgy, hogy sehogy se mutatkozzon, még sohasem volt.

A székelyek csavaros észjárására emlékeztetõ dialógus szövege több ponton is gyanús. Nem világos, hogy miért a kérdezõt nevezi Mikszáth palócnak. Az elsõ válasz végén is logikátlan a kérdõjel. A válaszoló kétszer is nagy uramnak nevezi beszélgetõpartnerét, amitõl az az érzésünk támad, hogy ez a párbeszéd inkább Mikszáth egyik regényének, vagy novellájának idézete, nem pedig néprajzi megfigyelés. Ez a részlet másfél év múltán A „Királyné szoknyája” címû novellában kerül ismét elénk, s érdekes módon a beszélgetést folytatók közül az egyik úri szereplõ:

Úgy elgondolkozott, hogy észre sem vette az öreg úri vadászt, ki a hegy felõl közelgett, csak mikor már megszólította.

– Jó estét fiam! Hova való vagy?

– Csoltóra.

– Akkor azt is tudod, kié ez a hegyhát?

Imre elmosolyodott. Egészen egyenesen mégsem veszi magára, nincs vele mit dicsekedni.

– A Gyócsi Imréé – mondá kelletlenül.

– Úgy nézem, szántónak használja. Arra ugyan nem lehet valami nagyon jó.

Imrét bosszantotta a lenézõ beszéd. De bizony csak nem hagyja bántani a Bogátot.

– Maradhatós biz az, egészen maradhatós.

– Hát az út milyen tõle a belédi üveghutáig?

– Csintalan, majd mindig csintalan...

Említettük már egyszer Az igazi humoristák címû Mikszáth-kötetet, egy az iméntihez hasonló, a palócokra jellemzõ nyelvi fordulat kapcsán még egyszer idézhetjük. Mikszáth a temetõk sírfeliratai közül válogat, humoros versikéket, feliratokat közöl, s közöttük szerepel a rimaszombati utazóügynök sírverse is:

Itt pihen Kutlik Pál, az én kedves férjem.

Honnan foglak várni ezentúl mindennap?

A kritikai kiadás Kutlik Pál nevéhez fûz magyarázó jegyzetet, arról azonban nem tesz említést, hogy a versike második sora szinte szó szerint megegyezik a Timár Zsófi özvegysége címû novella egyik nagyon hangsúlyos mondatával:

Zsófi némán borult a holttest fölé, csókokkal borította s sokáig tartá átkarolva, görcsösen.

Mikor erõszakkal elszakították onnan, akkor is olyan szelíd, olyan nyugodt volt az a bánatos arca, mint egyébkor. Nem volt még sem szava, sem könnye.

Visszafordult, egy utolsó tekintetet vetett a halottra s összeroskadt.

Majd felkelt, megragadta acélerõvel az öregasszony vállát s szilaj, dúlt arccal, tompa hangon kérdé:

– Minek hozott kend ide? Honnan fogom õt ezentúl várni?

S könnye csak most eredt meg, mint a kiengedett patak.

Timár Zsófi története abból a szempontból is tanulságos, hogy mennyire kötõdnek A jó palócok történetei Mikszáth szûkebb szülõhazájához. Amint az a kritikai kiadás jegyzeteibõl kiderül, a toronyból leszédülõ ácslegény történetét az író 1875-ben meséli el elõször. A pesti ferences-rendi templom renoválása kapcsán hozza fel, mint egy hajdan Egerben megtörtént esetet. A novella folyóiratközléseiben, a Fõvárosi Lapok és a Szegedi Napló szövegében már Röszkén játszódik a történet (1881. március–április; Mikszáth Szegeden írja ezt a változatot), s csak az 1882-es kötetben válik palóccá az eset.

A novellafüzér szereplõi tehát nem felelnek meg a gyanútlan olvasó elvárásainak.


Összegzés

Sem idõben, sem térben, sem az alakok között nem sikerült természetes rendet találnunk. Mintha Mikszáth tudatosan törekedett volna arra, hogy ezek a novellák laza rendben maradjanak. Nem szõtte olyan szoros rendbe a szálakat, hogy regénnyé szervezõdjön a szöveg. A történetek sajátos palóc mitológiai térbe kerülnek, szinte tetszõleges sorrendben olvashatók, idézhetõk. Számukat akár szaporítani is lehet, hiszen írt három olyan novellát is, amelyik minden további nélkül beilleszthetõ a kötetbe. Rubinyi Mózes meg is tette, 1914-es kiadásában szerepelteti A fekete kisasszony, A szépasszony vászna és az Asztaltól – ágytól címû novellákat. Ezek a személy és helynevek tekintetében tökéletesen illeszkednek A jó palócok darabjaihoz. A kritikai kiadás úgy véli, Mikszáth önkritikusan tartózkodott attól, hogy a misztikus hangulatú darabok túlsúlyba kerüljenek a kötetben, a magunk részérõl arra gondolunk, hogy alaposabb kötetkompozíciós elemzés nélkül ez a kérdés megválaszolhatatlan.

Szükség lenne már réges-régen olyan átfogó vizsgálatra, amelyik A jó palócok szövegösszefüggéseit, keletkezéstörténetét, kötetszerkezetét feltárja és értékeli. Az eddigi kiadások jórészt csak halomba hordták a fellelhetõ adatokat, feldolgozásuk pedig egyelõre nem történt meg kielégítõ módon. Az évforduló talán arra is alkalmas, hogy ilyesmit szóvá tegyünk, abban a reményben, hogy a szövegek újabb, tudományos igényû kiadásai már figyelnek erre is.



[Elõzõ oldal] [Tartalom] [Következõ oldal]