nemlétembõl formáltam õket

nem is tudom mióta rézsút a fény

merev akár a földre esett kés

mi után is? ...mi után? - - -

az ember aki felismerte hogy nem ember-

drámához ez épp elég

évtizedekig írható az elátkozottság

õsrajzos barlangjában,

egy életen át játszható

az ókori színház romjai közt...

és írom és játszom beteljesítve a Kudarcot - - -

ha nem is megnevezhetõek

de legalább megszólíthatóak

ha nem is tánccal, ha nem is szóval

de legalább valami artikulálatlan

téblábolással, nézgelõdéssel...

mivé kell szólítanom téged éjszaka

ki szólítana belõlem

mivé kell szólítanom téged kõ

mivé kell néznem téged ég

mint amikor a szemre gödör zuhan.

négy éve nem találkoztunk.

van néhány fénykép rólad,

mely nem készül el soha

exponálási ideje végtelen

van rólad néhány - albumba nem kerül

ott maradt te, én, az erdõsáv, az ég

végtelenített kioldásban.

Négy éve - találkoztunk utoljára.

nem nézek a szemedbe... a szerelmi

séma csak bádoglemez: kiégett vonat

vécéöblítõjének használati utasítása.

ismersz jól, a sírás rozsdafoltjait...

az el nem készült fotókat, minden magasztosságom...

kényszerítesz, legyek mint ez a szétégett

vonatülés csupasz váza - - - beszélgetünk.

hazamegyünk ki-ki... - a vas hangja utána.

* * *

rongybabádat anyád, hajszálaival

és búzaszemekkel tömte ki.

az erdõben felejtetted egyszer

s amikor újra megtaláltad

a búza kinõtt testébõl

szétvetette cafatokra mintha

aknára feküdt volna,

a hajszálak mintha fonalférgek

a földhöz fércelték, a hajszálak

mintha földet zabálnának...

azóta ha erdõben sétálsz

kihallod az aknákat, a detonáló csendet,

kihallod, ahogy serken a mag,

felszakad a halál. azóta ha ölelsz

kitömött bábukat akkor is